A szabadságharc legnagyobb lovasrohama

A magyar történelem gyásznapja a mai, de én mégis büszke vagyok arra, hogy szülővárosom, Komárom környékén három híres csatát is megvívtak a bátor 48-as honvédeink. Itt zajlott le a szabadságharc legnagyobb lovasrohama is. Ezek emlékét őrzi az ácsi erdőben 1870-ben állított emlékmű. Még kisgyerekként láttam először az ácsi csata emlékművét, akkor még nagyon elhanyagolt állapotban, de megvolt. Aztán később az erdőt magát töviről hegyire bejártuk a barátaimmal. Bringa túrákat szerveztünk ide. Nagyon szerettünk ide kirándulni, ám soha nem gondoltunk bele, hogy az erdei tisztásokon, ahol járunk és az ösvényeken a föld mélye talán még ott őrizheti Görgei tábornok katonáinak emlékét. Kardokat, mellénygombokat, csatokat, pisztolygolyókat és korabeli lőfegyverek maradványait. Később többször is hírek jelentek meg arról, hogy a könyéken mindenütt relikviákat találtak, melyek a hős katonáink hagytak maguk után a véráztatta földön. A korabeli krónikák részletesen beszámoltak a három komáromi csata eseményeiről:

“Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy 52 185 főt és 234 löveget számláló főserege július 2-án indította meg koncentrikus támadását a Duna jobb partján Komárom mellett, hogy a 26 796 honvédből és 131 lövegből álló magyar fősereget döntő csatára kényszerítse, vagy az erőd alatti sánctáborba szorítsa, és a Buda felé vezető úton törjön előre. A 8 órakor kezdődött császári támadás túl jól sikerült, mert bal szárnya elfoglalta a monostori sáncok egy részét, a jobb szárnya pedig Ószőnyből szorította vissza gróf Leiningen-Westerburg Károly vezérőrnagy III. hadtestét. E település kulcsfontossággal bírt, ugyanis a magyar főseregnek Buda felé kellett másnap visszavonulnia, s ha azt nem foglalja vissza, Komárom alá szorul, a monostori sáncokat is vissza kellett vennie, mert az ellenség innen könnyedén felsodríthatta a déli magyar állásokat. Haynau erői zömét ekkor Ács, Csém és a Mocsa patak vonalára vonta vissza, miközben Görgei a császári erőfölény ellenére annak jobb szárnyát akarta gyengíteni, hogy Ószőnyt visszavehesse. A magyar jobb szárny négy komáromi zászlóaljjal és a II. hadtest gyalogságának egy részével megerősítve, szuronyharcban foglalta vissza a monostori sáncokat, ahonnan a császáriak a Concó patak mögé hátráltak, majd erősítést kapván, az ácsi erdőbe hatoltak be, ahol véres közelharc vette kezdetét. Azután az ellenség centruma ellen indított támadást Görgei. A VII. és a II. hadtest oly erővel tört előre, hogy Herkálypuszta és Ács között gróf Franz von Schlik altábornagy császári I. hadtestének két dandárját kergette szét.

„Csak azt a vöröset!”

Kora délután a II. hadtest az ácsi erdőből kipiszkálta az ellenséget, így a császári bal szárny meghátrált. Schlik nehéz helyzetbe került,amelyből a Panyutyin-hadosztály és az Ószőnynél álló császári lovasdandár mentette ki, majd 17 óra körül Haynau a császári IV. hadtestet is ide irányította, miközben erősítéseket vont előre. A félszemű osztrák tábornok ekkor megállította Poeltenberg Ernő vezérőrnagy lovasságát, de ezt Görgei kihasználva, Ószőnyt visszavette. Az ellenség már háromszoros túlerővel bírt, ekkor került sor a szabadságharc legnagyobb lovasrohamára Herkálypusztánál, amelyet Görgei és Poeltenberg vezényelt, mögöttük 24 huszárszázad vágtázott rajta-rajtában. Görgei igen feltűnő látványt nyújthatott „vörös zekéjében, nagy fehér strucctollával fekete Kossuth-kalapján”, Csóka nevű, 190 centiméter marmagasságú pej színű angol telivérjén ülve, mint ahogy arról egyik ordonánca, szentkirályszabadjai Karsa Ferenc hadnagy is említést tett: „A fővezér vágtatva rohan kíséretével a tétovázó huszárokhoz, az ágyúgolyók között ingadozókat megállítja, s evvel a felszólítással: »Fiúk, hát nem gyüttök a vörös hacuka után attakba?« – fellelkesíti őket, s éljen Görgei [sic!] kiáltással nyomban követik a fővezért.” Vörös zubbonya alapján nemcsak a saját csapatok, de az ellenség számára is könnyen felismerhető volt, a császári dzsidások már messziről kiabálták lengyelül: „Tilko tego czerwonego! (Csak azt a vöröset!)”. A tábornok ezen roham során kapta életveszélyes fejsebét, a támadás az orosz tüzérség oldalazó tüzében és az ellenség lovasságának helytállása révén összeomlott. A honvédek a csata előtti állásaikba vonultak vissza, de szilárdan tartották a sáncokat és Ószőnyt.

Erőltetett menetben

Miközben Görgei élet és halál között lebegett, értékes napok mentek veszendőbe. Klapka György mint rangidős tábornok tiszti gyűlésen jelentette be, hogy az új fővezér pacséri Mészáros Lázár altábornagy, amire a jelenlévők közölték, Görgeiben feltétel nélkül bíznak. Határozatukat Klapka és Nagysándor József vezérőrnagy vitte Pestre, amit a minisztertanács elfogadott, de a fősereget újabb áttörési kísérletre utasította. Erre július 9-én került volna sor, de közben Kossuth utasítására a Duna bal partján Pest felé kellett elindulnia az I. hadtestnek. Görgei ennek hírére leköszönt, azonban tisztjei maradásra bírták. Klapka folytatta az előkészületeket, és visszatartotta Nagysándor hadtestét, de a támadást egyelőre lefújták. A magyar fősereg erőfölénybe került, mert a császári III. hadtest ekkor már Budára tartott. Július 11-én reggel ködös, esős idő volt, a tartalék lőszer késve érkezett be a csapatokhoz, amelyek csak 9 óra körül indultak meg, és a tüzérség 11 óra körül látott munkához Ószőny és Almás között. A harmadik komáromi csata kezdeti szakasza magyar sikereket hozott, a császáriakat az ácsi erdőbe szorították, és Csémért is harcok folytak. Klapka emlékiratai szerint „ez volt a legvéresebb csatája egész szabadságharcunknak. A csapatok a kétségbeesés elszántságával küzdöttek. Dél felé minden ponton előnyben voltunk. Ekkor Panyutyin orosz hadteste [sic!] nyomult a harcvonalba, s előnyomulásunknak a centrumban állott ellene. Nekünk már nem volt tartalékunk, míg az ellenség mind újabb és újabb erősítéseket vont magához. 4 órakor végre – meggyőződve az áttörés lehetetlenségéről, s hogy ne tegyem ki magunkat oly veszteségeknek, melyek a seregnek Komáromból való visszavonulhatását kérdésessé tehették volna – parancsot adtam a visszavonulásra, ami egészen az elsáncolt táborig a legnagyobb rendben hajtatott végre.” Az áttörési kísérlet kudarcot vallott. Klapka maradt a komáromi erőd vastag falai között, míg a sebesült Görgei – visszahagyva a II. hadtestet – a 27 834 főből és 147 lövegből álló feldunai hadsereggel megindult Vác felé a Duna bal partján”.

 

 

 

Forrás: Magyar Hírlap. Babucs Zoltán


Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: