Aki megmentette Sopront a tankágyúzástól

Sopronban nincsenek az 1956-os forradalomnak mártírjai. Vértelen volt a felkelés. Ez pedig egyetlen tüzérszázadosnak Fekete Lászlónak köszönhető. Bizonyosak lehetünk benne a forradalmi ifjúság életét adta volna a szabadságharcért és az oroszok rommá lőhették volna a várost. Akárhány forradalmárral, visszaemlékező szemtanúval beszélgettem is, mindig azt mondták: ” valaki hatástalanította a város határában felállított ütegeket,  így akadályozta meg a vérengzést”..

A napokban tudtam meg Kertes Zoltántól, aki személyesen is ismerte ezt a valakit, mivel munkatársa volt, hogy 1956. november 4-én Laci bácsi szerelte ki az ütőszögeket az ágyúkból. Ő alföldi származású ember volt, de 1954-ig Fertődön volt tüzértiszt, majd leszerelése után, kőművesként Sopronban helyezkedett el. Itt vált az egyik mesterévé Kertes Zoltánnak és tanította meg a fiatalembernek szakmája alapfogásait. Aztán elárulta neki titkát is.

Azt már Nagy László, harmadéves soproni erdőmérnök hallgató visszaemlékezéséből  tudjuk, hogy ő és még két társa kapta a megbízást, személyautóval menjenek el a fertődi tüzéralkulathoz és a katonáktól kérjenek erősítést, nehézlövegeket is, hogy ellen tudjanak állni a szovjetek támadásának. A kiskatonák nagy lelkesedéssel fogadták őket. Parancsnokuk irányításával összeállítottak 6 ágyúból és több teherautóból álló menetoszlopot. A küldöttek velük indultak vissza Sopronba, hogy a forradalmi ifjúság osztagaival együtt felvegyék a harcot a szovjet tankokkal.11 óra után érkeztek Sopronba az egyetemhez. Innen teherautókon nótaszóval indultak Sopront megvédeni. Ekkor még nem tudták, hogy az ágyúkat előzőleg hatástalanították, azok használhatatlanok voltak. Nagycenk, Kópháza és Sopron előtt három vonalban álltak fel a 85-ös út két oldalán. Nagy László Maczka János nevű évfolyamtársával a szombathelyi vasút mellé került. Helyükről jól látták a 85-ös utat, a rá merőleges árok partján elhelyezkedő társaikat, és az út két oldalán leállított 1-1 ágyút.Talán két óra lehetett, amikor megjelentek az úton a T-54-esek. Az első tankon magyar zászló lengett és egy magyar katonatiszt állt a harckocsi tetején. A tankok megálltak az úton és fegyverei­ket a védővonalra irányították. Hosszúnak tűnő, néhány perces néma csend után a fiatalság elindult a tankok felé, lerakták a fegyvereket és tankok a kíséretében a 85-ös országúton gyalog indultak vissza Sopronba. Ekkor már meggyőződhettek róla, hogy az ütegeiket használhatatlanná tették és így megmentették az életüket.

hozzászólások lezárva.