Balkáni gyűlölet

Tegnap porig alázták a délvidéki magyarokat. Trifunovics a belgrádi ellenzék vezetője tízezrek előtt azt mondta: „Szerbiából elűzik a fiatalokat és helyükre szíreket és magyarokat telepítenek”. Azóta is sokan találgatják honnan vette ezt az őrült téveszmét a szónok. Erről a balkáni gyűlöletről jut eszembe egy különös történet, amelynek magyar szereplője és társai éppen önként vállalt mártírsorsukkal álltak ki a gyűlölet és a gonoszság ellen.

1941 áprilisában fejvesztve menekült a jugoszláv kormány a lebombázott Belgrádból. Paléban egy kolostorban öt szerzetes nővér imádkozott a békéért. Az akkori háborús viharban náluk kaptak menedéket a kormány tagjai. Jula Ivanisević horvát házfőnöknő, Berchmana Leidenix osztrák származású nővér,Krizina Bojanc és Antonija Fabjan szlovén származású nővér, valamint a legfiatalabb, Bánya Bernadett magyar származású nővér látta vendégül őket. Öt napig etették a halálra rémült minisztereket, feleségeiket és gyerekeiket.Mindent megtettek értük, de a hála helyett iszonyatos végkimenetelű sorsfordulat várt rájuk. 1941. december 11-én szerb félkatonai alakulatok mind az öt szerzetesnőt elfogták és Goražde irányába elhurcolták. Kirabolták és felgyújtották Paléban a Mária Otthont. Ekkor kezdődött a nővérek négy napos keresztútja: hidegben és hóban, megfelelő ruházat nélkül Sjetlináig hurcolták a kihallgatásoktól meggyötört szerzetesnőket. Társaitól elválasztva itt vették őrizetbe az út fáradalmaitól legyengült 76 éves Berchmana nővért.

A többi négy nővért tovább vitték Goraždéba, és december 15-én, egy kaszárnya második emeleti helyiségében zár alatt tartották őket. Még aznap éjjel rájuk törtek. A nővérekre vetették magukat, akik, hogy emberi méltóságukat és tisztasági fogadalmukat megőrizzék, minden erővel védekeztek. Hogy támadóik kezéből megszabaduljanak, a második emeleti ablakból a mélybe vetették magukat. Támadóik döbbenten utánuk eredtek és az erősen sebesült, de még élő nővéreket késszúrásokkal halálra döfték, holttestüket a közeli Drina folyó partján hagyták. A Drinánál, amelyik folyó már annyi vért látott, és legutóbb a kilencvenes évek elején a Délszláv háborúban is ártatlan áldozatok ezreinek holttestét sodorta magával.

.

Banja Terez 1912. június 17-én született mélyen hívő, katolikus családban, szülei tizenkettedik gyermekeként. Szülei harmadrendi ferencesek voltak, gyakran gyűltek össze náluk közös imára a környéken lakók. Az állatok legeltetése közben szívesen imádkozta a rózsafüzért. Csöndes, szégyenlős kislány volt. Nem szeretett társaságba menni.Már gyerekkorában vágyott a szerzetesi életre, azt mondta, hogy ha nem engedik el, megszökik. Édesapja azt válaszolta: „elengedlek, ha megnősz”. 1929-ben, 17 évesen édesapja elkísérte az Isteni Szeretet Leányai zárdájába.

 

2011. január 14-én XVI. Benedek pápa boldoggá avatta mind az öt nővért. Azóta drinai vértanúknak hívják őket.

 

Forrás: Magyar Kurír. 2011. szeptember. 27.

Fénykép: Bánya Bernadett

hozzászólások lezárva.