2019
21
12

Boldog szülinapot Jézus Krisztus!

Nem szeretek karácsonykor vásárolni. Émelyeg a gyomrom azoktól a bevásárló kocsiktól, amelyek egy kis nyugdíjas havi összes bevételét hordozzák. Ilyenkor mindig felidézem Dickens, Oscar Wilde, vagy Móricz Zsigmondunk főhőseit, akik a szegénység, a nyomor örök védelmezőiként fénylő csillagokat gyújtottak meg az égen.A bevásárló kocsik áruinak legalább 20-30 százaléka a szemétbe kerül. A pazarlás óriási. Az elosztás lesújtó. Hiányoznak a társadalmak bölcsei, akik megmondanák kinek kell adni többet és kinek kevesebbet. Kitől elvenni, amit már nem érdemel és mások kizsákmányolására használja fel.  Míg kevesek hatalmas összegekkel igyekeznek hozzátartozóik szeretetét megvásárolni, milliók szorongva osztják be a pénzüket az ünnepekre. Országunkban rengeteg nyugdíjas, pontosan félmillió, akik havi százezerből és ezalatt élnek, ők bizony,  bizony félnek és szoronganak. Félnek attól, hogy  mi lesz holnap? Törik magukat ,hogy jusson valami a családtagjaiknak, kisunokáknak; titkolnák, de inkább maguktól tagadják meg az ételt. És a félresikerült magyar  fogyasztói társadalom őrült kényszerversenyében mégis mindig alulmaradnak. “Nagyi ez már nevetséges! Kicsúfolnak az iskolában”- kapja meg a velejéig bántó  megaláztatást  a könnyekkel küzdő nagymama, szíve sajog közben., mert nem tudta megvásárolni unokájának a legújabb iPhone-t. Karácsony után pedig az iskolában felmutatja mindenki a zsákmányát, mint az őskorban a kőkorszaki ember. “Íme én ennyit tudtam levadászni. Te meg csak ilyet! Be-be !”Ez a szarvas nem is márkás! Nézd az én vaddisznómat az a legjobb helyről való”.

Országunk nagyjai azt hiszik minden rendben van. Legalábbis ezzel áltatják magukat. Hiába figyelmeztetik őket sokan, rosszul látják a valóságot, vagy nem is akarják azt látni hatalmi mámorukban. Cinikusak és fennhéjázva beszélnek  az alapvető emberi  létgondokról. Szerintük Magyarország jobban teljesít és kapnak a nélkülözők is elég ingyen ebédet. Jobban élnek már a magyarok hirdetik, pedig a gondolkodók tudják, ez nem igaz. Főleg lélekben élnek rosszul, mert ez egy olyan ország, ahol még adományozni sem tudunk ésszel és kellő bölcsességgel. Akik pedig adnak, azok is a szegények, a kevésből élők, mert  nálunk a jól élők ,a statisztikák szerint is, alig adományoznak érdemben. Nem úgy, mint a régi demokráciákban, például Nyugat-Európában, ahol vannak névtelenül adók és dúsgazdagok, akik nagyon sokat adnak, de nem csak csomagokat, díszgyertyákat, műanyag játékokat, csokit, cukrot, csillogó csecsebecséket, hanem komoly összegeket valódi közösségi célkora., hogy emelkedjen a nemzetük, mert tudják, ahol sok a szegény, ott a gazdagoknak sem túlságosan fényesek a jövő kilátásai. Nálunk a lényeg az, mint majdnem mindenben, csak legyünk túl rajta. Pipáljuk ki ezt is! Kapjanak a nyomorultak ilyenkor valamit, amit a propaganda sajtó azután világgá kürtöl. Nem ezt kéne tenni, hanem a fizetéseket kellene európai módra felemelni, orvosnak, tűzoltónak,tanárnak, kétkezi munkásnak egyaránt. Hogy maradjanak itthon és saját országukat erősítsék meg szívvel és munkával. A nyugdíjakat kellene két-háromszorosára felemelni,hogy emberhez méltóan élhessenek a munkában megfáradtak is. És a különbségeket kiegyenlíteni, hogy ne legyenek elszomorító többségben a  néhány tízezer forintos nyugdíjak a két -három milliósak mellett. A legkisebb nyugdíjak háromszorosát cipelő bevásárló kocsikat pedig a pénztárnál kellene megállítani és 20-30 százalékukat -ami úgyis a szemétbe kerül- visszaadni egy közös alapba, amiből Magyarország minden szülöttje kapna valamit. Hasznos dolgokat és nem kirakat ajándékokat, az időnként furdaló lelkiismeret vagy csupán a csupasz politikai érdek kiszolgálására. Pénzalapot például, amely segíthetne mindenkin aki rászorul, az év bármely napján és nemcsak karácsonykor. Lehet könnyeket eregetni, sóhajtozni és sírdogálni szép karácsonyi dalok hallgatása mellett, hogy mi mennyire jó emberek vagyunk és mindenkinek jót akarunk. Milyen szép ez a karácsony! Ám ez édeskevés. Nem ünnepi könnyekre van itt szükség és nem meghatódásokra, hanem cselekvésre. Magyarország valódi felemelésére a mostani lelki és fizikai posványból. A hazugságok véget vetésére, az igazság fényre derülésére van itt szükség. A hamisságok, az álkeresztény lódítások elkergetésére, hogy nyugodt szívvel és felemelt fejjel végre leülhessünk a Magyarország Asztalhoz, amiből mindenki igazságosan meríthet. Jövőképet képezve, programot adva, igazi országot építve.

Amúgy pedig most azontúl,hogy szegénynek és gazdagnak egyaránt reményteli és  Áldott karácsonyt kívánok, szinte eretnekségnek számító ötlettel is előállok: Jézus Krisztusnak boldog születésnapot kívánok fenn a mennyekbe. Boldog szülinapot 2019-ik esztendejére, ami alatt annyi borzalmat, szomorúságot, szenvedést kellett látnia. És csak az nyugtat meg, hogy az emberiség szép napjaiban is olykor azért gyönyörködhetett. Kegyelemért esedezve  kérem én is tőle, a több, mint hétmilliárd földlakó közül; ne bűneinket nézze, hanem hitünket, reményünket és a feléje áradó szeretetet.

 

Caravaggio: Jézus születése. 1609.

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: