Álomvároska a Felvidéken
Ki ne járt volna álmában egy idegen városban ? Az ódon utcák, a ködbe vesző templomtornyok és a harangok kondulása andalító sétára csalogat. Ott haladsz az évszázados főutcán, amely kilométereken át kanyarog a magaslatok közt lefelé vezető kincses völgybe. A kőkeretes ablakokból polgárasszonyok mosolyognak, cvikkeres urak iszogatják söreiket a bűbájos teraszokon, és amott diákok haladnak súlyos könyveikkel, köztük bozontos hajjal maga Petőfi az élen, és ekkor ráébredsz, hogy nem álmodtál, otthon vagy. további részletek
Tanuljunk Izlandtól!
Tavasszal két nagylányom megjárta Izlandot. Sok szépet meséltek a szigetországról amikor megjöttek, de magam csak mosolyogva, az út sikerét nyugtázva hallgattam őket. Most, hogy az izlandi válogatott bejutott a labdarúgó világbajnokságra jobban utána néztem a néhai vikingek utódainak. Meglepő dolgokat fedeztem fel. Bizony tanulhatnánk ettől a Miskolcnál mindössze másfélszer nagyobb lakosságszámú országtól. Nem olyan gazdagok, mégis nyugodtan élnek, nincs köztük széthúzás, a világon a legjobban megbecsülik a nőket és náluk stadionépítési láz nélkül is bevált a „fociterápia”. Sőt annak egyik különös oldala is, a tavaly nyári Európa-bajnokságon aratott sikerük után, rekordszámú gyerek született, az izlandiak ugyanis szexszel ünnepeltek. további részletek
Magyar kokárda a Fudzsijamán
Isten hozta Önöket Japánban! – harsogta öblös hangján Ichiro professzor, aki a Helgoland gőzös fogadtatására érkezett ki Yokohama ősi kikötőjébe. Széchenyi Béla magyar gróf és a neves osztrák térképész, Gustav Kreitner örömmel fedezte fel vendéglátójukat. Megkönnyebbülten integettek neki, majd óvatosan lépkedtek le az imbolygó hajólépcsőn. Érezték talpuk alatt a szigetország biztonságos talaját. Udvariasan, japán módra meghajoltak az apró termetű professzor előtt, aki széles mosollyal viszonozta köszönésüket.