Ciklámen
Az idén megkésett a ciklámen virágzása. Biztosan a tikkasztó meleg és a szárazság okozta ezt. Szinte látszik a kicsi növényen, ,hogy küzd az életéért, a klímaváltozás neki sem esik jól.Ami azonban érdekes, hogy az illata mintha intenzívebb lenne. Még jobban érezni ezt, ha a szélfuvallat az ember orra elé hajtja ennek az elbűvölő kicsi növénynek illatát. Sopron nem lenne Sopron a ciklámen nélkül. Az itteni erdők kincse már Plinius leírásaiban is szerepel. Az ókori görögök abban is hittek, hogy a gonoszt távol tartó varázsereje is van. A görögök és rómaiak egyaránt amulettként használták. Úgy vélték, hogy “aki gyökerének egy darabkáját vagy az egész növényt a házában tartja, azon nem fog a gonosz varázslat”. Bár igaz lenne ez a hiedelem, mert mostanában igencsak el kéne a jó nagyobb térhódítása. Mindenesetre igazi terápiás hatása van egy erdei sétának. Például a Hidegvíz-völgyben, ahol a gyertyánosok, tölgyesek aljában ott nyílik a ciklámen. Azt hiszem az egyik buddhista szerzetestől kérdezte meg a tanítványa: – Mi az értelme az életnek? A tanító erre sokáig hallgatott, majd mosolyogva lehajolt egy apró virágért és a tanítvány kezébe adta. Hát ennyi. És valóban mi fejezné ki a legtisztábban magát az életet, mint egy szép kicsike virág, ami még illatával is megajándékoz bennünket. Az igazság az, hogy hiába haladunk szinte fénysebességgel előre a tudomány útján, nem találunk olyan embert, aki ugyan a világ legjobb műszereit és laborfelszerelését is megkapja, és a tudása fantasztikus, de amikor teremtenie kellene még egy fűszálat sem tud megteremteni. Nem tud létrehozni még egy amőbát, vagy papucsállatkát sem, hangyát, katicabogarat. A teremtés csodáját továbbra is nélkülözi az ember. Ebbe bizony bele kell nyugodnunk és jól tesszük, ha a mobiltelefon és ballisztikus rakéta korában is megelégedünk a ciklámen elbűvölő szépségével, valamint édes-fanyar illatával.