2023
05
06
Egy ballagás emléke
Pontosan ötvenhárom évvel ezelőtt ballagott a mi osztályunk a Komáromi Klapka György Általános iskola végzős osztálya a 8.b. Most kedves volt osztálytársam jóvoltából közreadom ezt a fényképet. Rigó Zsuzsi küldte nekem. Nagyon meglepett és igen nagy örömet okozott. Elöl a dobbal Ruzicska Pisti, mögötte Kocsis Jutka és jómagam, a két zászlóvivő. A magas éppen vezénylő tanár úr, Biró László, egyik kedvencünk a sok közül,akit nagyon tiszteltünk és szerettünk. Régi iskolámnak külön fejezetet írtam a már elkészült könyvemben. Most csak a kezdő sorokból idézek:
“Rengeteg emlék jut eszébe az embernek a régi komáromi iskoláról. Az én egykori iskolámról. A József Attila utcához sok-sok szállal kötődik, már csak azért is, mert legtöbbünk ott végezte általános iskolai tanulmányait, de tanáraink jelentős része is ott lakott. 1970 júniusának első felét még ott töltöttük, mi végzős nyolcadikosok. Az iskola akkor még Klapka György nevét hordozta, most pedig Szent Imréét. Nekem mindkettő szimpatikus. Időtálló és hiteles. Ha behunyom a szemem vagy esténként képsorok villannak fel előttem életem ennek a korszakából, nem győzöm felidézni a régi arcokat, a régi történeteket. Tanárokét, akikhez diákcsínyek, fennmaradó emlékek fűződnek.”
Így tehát. És megkezdődött a nagybetűs ÉLET első szakasza. Talán szomorúak, meghatottak vagyunk mindhárman ezen a képen, mert éreztük, hogy befejeződött valami, és kezdődik valami új, ami már nem annyira a felhőtlen játékokkal, diákörömökkel és felszabadultsággal teli élet. Ráébredtünk talán arra,hogy mostantól fogva az életünk ismeretlen hónapokat, éveket ígér. Igen így történt több mint fél évszázad alatt. De ez a mi életünk és mindhármunk, meg osztálytársaink élete, akikkel együtt koptattuk a régi padokat. Soha nem felejtjük, bánatával és boldogságaival együtt. Kinek mi, kinek mennyi és milyen jutott? Egymástól szinte teljesen eltérő, de annyi bizonyos közös klapkás sorsunkból nyíltunk meg a világra. Soha nem felejtjük iskolánkat, osztálytársainkat és tanárainkat.