Egységért kiált az ország!
Most, hogy az új év tüntetéseket és sztrájkokat ígér, valamint a kettészakadt ország tovább mélyülő szellemi válságát, nem ártana olyan hazafiakra tekinteni, akik mindig is a nemzet egységét kívánták erősíteni, és nemhogy bomlasztották az összetartást, de kiálltak minden egyes polgár szolgálatáért. Ilyen volt a komáromi Alapy Gáspár polgármester, akinek szobrát az elmúlt év végén avatták fel a szlovákiai Rév-Komáromban. Alapy Gáspár 1928-tól volt Dél-Komárom kinevezett polgármestere. Városépítő tevékenysége során Komáromból virágzó kisváros alakult ki. Munkássága alatt a déli városrész hatalmas fejlődésnek indult. Előtte itt semmiféle középület, út, villany- és csatornahálózat nem volt. Az északi városrész 13 utcája a Duna jobb parti része volt csupán. Nevéhez fűződik a városi székház, a pénzügyi palota, két templom, ugyanannyi imaház, három iskola, rendőrségi székház, adóhivatal, pénzügyi laktanya, vasutas-lakótelep, strandfürdő, stb. építése. Akkor nyitotta meg kapuit a népkönyvtár, a mozi, a magán zeneiskola. Komárom hétutcás településből 53 utcás virágzó kisvárossá vált. Polgármestersége alatt a város lakóinak száma háromszorosára emelkedett.
Népszerűségének köszönhetően és érdemeinek elismeréseként 1939. július 15-től az újraegyesített Komárom polgármestere lett. 1944. augusztus 31-én nyugdíjba ment. Akkor azonban, amikor megkezdődtek a zsidóüldözések, nem tudott hallgatni, kiállt a kegytelenségek és az embertelenségek ellen. Ő volt az egyetlen magyarországi polgármester, aki felemelte szavát a zsidótörvények és deportálások ellen. 1944. október 17-én a nyilasok letartóztatták, a Csillagerdődbe, majd Dachauba hurcolták, ahol mint a 136708-as számú fogoly halt meg 1945. február 5-én.
„Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom.”- hangoztatta üldözői előtt is. Ennek az elvnek jegyében élt és azt vállalva vált valóban minden komáromi polgármesterévé, majd keresztényként is a zsidóüldözés mártírjává.