2019
18
12

Elveszett magyar gyűjtemény Kismartonban

Wolf Sándor kismartoni bor és nagykereskedő, szőlőbirtokos 1901-ben nagy értékű gyűjteményt hozott létre városában. A soproniak gyakorta ellátogattak a Wolf-múzeumba, amely a környék népművészeti, nagypolgári és régészeti értékeinek valóságos tárháza volt. Az országos és nemzetközi hírű műtárgyak végül is az osztrák államnak sem kellettek.Wolf Sándor,aki 1946-ban meghalt az összes múzeumi tárgyat húgára, Löwyné Wolf Fridára hagyta örökül, aki azonban időközben Izraelbe költözött. Felajánlotta az osztrák államnak a kismartoni múzeum teljes anyagát, azonban a hosszú hónapokig tartó tárgyalások nem vezettek eredményre. Így azután a svájci Fischer cégnek adta el a gyűjteményt mintegy 1 millió 800 ezer schilling értékben. Ezek után hatalmas értékeket vittek aukcióra a luzerni műkereskedők, akik az üzleten összesen 2 és félmillió schillinget nyertek (1956- ban !). Az évtizedeken át gyűjtött és szakszerűen kezelt gyűjtemény a nemzetközi műkereskedelem feneketlen gyomrába került.

Hogy mi is veszett el a Trianon előtti Magyarországhoz tartozó gyűjteményből ,arról Koncsek László a Soproni Szemle 1962.XVI. évfolyam. 2.számában írt részletesen:

” Római kori gyűjteménye nagyon gazdag volt, legtöbbje környékbeli ásatásokból került ki, és így a soproni régészet számára is  lett volna. Figyelemre méltó volt egy gótikus szoba teljes épségű faburkolattal és berendezéssel. Volt egy teljes sekrestye, számtalan antik miseruhával, biedermeier szalon, háló és 141gyermekszoba ugyanebből az időből. Gótikus csapszék,kis barokk patika stb., stb. Több száz esztendőre visszamenő háztartási szerek egy teljesen felszerelt nyílttűzhelyes konyhában, kádárműhely, borpince, zár- és kulcsgyűjtemény. Régi hangszerek, köztük egy kitűnően működő barokk orgona, fuvolaóra. Egészen Baranya megyéig, Tapolca környékéig gyűjtött régi korsók, a Sopron környéki bábsütők ütőfái. Svájci festett üvegablakok, gótikus és barokk szobrok (közel40 darab, köztük egy teljesen ép szárnyas oltár). A kerámia helyi, környékbeli fajánszokkal és kiválóporcelánnal volt képviselve. Kb. 26 000 darab műtárgy és könyv”.

“Az osztrák állam gyűjteményi szakemberei mindössze  a burgenlandi ásatások anyagát, a Haydnre és Lisztre vonatkozó kézirattárt és kottákat, végül általában a burgenlandi anyagot tudták visszavásárolni Fischeréktől. Így maradt ott néhány soproni vonatkozású tárgy is, főleg kéziratok, így Deccard híres soproni orvos emlékkönyve, több soproni krónika. A Fischer cég óriási boltot csinált a Wolf-múzeummal. 69 antik bútor kikiáltási ára összesen 560 000, egy régi kocsmacégéré 21 000, egy rokokó kályháé 39 000, egy ereklyetartó díszszekrényé 45 000, miseruháké és hasonló szerelvényeké együttesen 55 000, öt svájci festett ablaküvegé 95 000, egy ezüst barokk kehelyé 12 000, a kerámiai gyűjteményé 565 000, a könyvtár egy részéé 210 000, a varia jelszóval egybefoglalt műtárgyaké 111 000 schilling volt. Minden elkelt. Többnyire svájci, nyugatnémet, francia és angol régiségkereskedők vásárolták meg a gyűjtemény egyes darabjait”.

Wolf Sándor Európa szerte ismert múzeuma és gyűjteménye így vált néhány gazdag ember martalékává és többé nem állhatott  a közösségi művelődés és kultúra szolgálatában. Nem is beszélve arról, hogy a gyűjtemény többsége  soproni, magyarországi vonatkozású volt.

(Csatkai Endre Kossuth -díjas művészettörténész, író, zenetörténész, múzeumigazgató, szakíró. 1925-től kezdve dolgozott a kismartoni Wolf-múzeumnak. 1928-ban összeállította a Magyar Művészet folyóirat soproni különszámát. Átköltözött Kismartonba. Folyamatosan átvette nemcsak az egész gyűjtemény, hanem a könyvtár kezelését is).

 

 

Fényképen: Burgenlandi Tartományi Múzeum, amely egykor Wolf Sándor tulajdonaként saját gyűjteményének adott helyet.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide