2018
12
05

Európa 50 éve temeti a munkát

Európa fővárosában, Párizsban temették el a munkát pontosan 50 évvel ezelőtt. 1968. május 10-én a nanterrei egyetemen egy lány nem fért be a túlzsúfolt WC-ébe. Ezért balhét csinált a tanulmányi osztályon. Erre hallgatótársai is fellázadtak. A diákok tüntetni kezdtek Párizs egyetemein, majd a lázadás Nyugat-Európára is átterjedt.Különleges dolgok történtek az ezt követő hetekben. Jómagam gyerekszemmel csak a híradókból láttam, hogy Párizs utcáit lángba borították a fiatalok. Moszkva vezényletével pedig a “cocialista” tábor ujjongani kezdett, hátha most végre megbukik a gyalázatos kapitalizmus. Tévhitükben az is megerősítette őket, hogy a Lajtától nyugatra fekvő országokban olyan erős volt a szakszervezeti mozgalom, hogy az már valóban a kapitalista társadalmak alapjait rengette meg, mivel a munkások tízezrei csatlakoztak a fiatalok forradalmához. Kétségtelen, hogy általános politikai válság bontakozott ki Európa nyugati felében. A fiatalok látszólag a jobb oktatási viszonyokért, a színvonalasabb ellátásért harcoltak heteken keresztül. Később azonban kiderül, hogy leginkább csak a munkától ment el a kedvük. Arra ébredtek rá, hogy az iskolákból kikerülve rengeteg munka vár rájuk, miként szüleikre is, akik a világháború utáni országok újjáépítőiként húzták a súlyos  igát. Nos a 68-as generáció ezzel szemben szabadságot, szabad szerelmet, kevesebb felelősséget, és még kevesebb dolgos munkát követelt magának a szíve mélyén, majd egyre nyíltabban is. Ijesztésképpen olyan tömeggyilkosokat állított ki példaképeikké, mint Mao-Ce-tung és Che -Guevara. Egy Marcuse nevű filozófus pedig megmondta nekik, hogy az a baj, hogy ők majd csak a fogyasztói  társadalom rabszolgái és kiszolgálói lehetnek, ez ellen pedig sürgősen lázadni kell.

Nem sokat váratott magára a sarokba szorított nyugati társadalmak vezetőinek válasza. Ha nem akartok dolgozni, rendben is van. Majd hívunk be helyettetek a fejlődő országokból vendégmunkásokat. A piszkos munkát végezzék el a törökök, az indiaiak, a pakisztániak meg az afrikaiak. Ti pedig ahogy akartátok, szeretkezzetek, csak ne lázadjatok. ( A fiatalok persze háborúzni sem szerettek volna!) És az előbbit ettől fogva túl is teljesítették, mert  akkor kezdték meg hódító útjukat a fogamzásgátló tabletták  is. És ha jobban bele gondolunk, attól fogva pontosan ennek következtében rohamosan zuhanni kezdett Európa szaporodási rátája.

Azután pedig már működésbe is lépett az ördögi kör, amely azóta is ördögien munkálkodik. Európa nyugati részében az őslakosság körében dolgozni senki sem akart továbbra sem. Ezért még több vendégmunkásra, később átnevezve migránsra volt szükség. Most pedig itt tartunk, ahol vagyunk. Kevés a munkaerő és egyre kevesebb, az igény pedig csak növekszik, mert a piszkos munkát soha senki sem kedvelte. Távolról idézve a sokak által nagyra becsült Hamvas Bélát, mértékadó esszéírónkat, filozófusunkat, a munkának nincsen boldogságtartalma. Boldoguljanak hát vele a migránsok! Most ezt szeretné Brüsszel, látva a gondokat, és ezt nem szeretné Orbán Viktor, látva a gondokat. Pedig azok itthon sem csekélyek. Nincsen itthon sem elég munkaerő arra , hogy valaki tehenet fejjen, epret szedjen, vagy szőlőt szedjen, tányért mosogasson, felszolgáljon. Urambocsá!  Gyógyítson és ápoljon.

De hát hová lett a mi munkaerőnk ? Mi is eltemettük a munkát? No nem a magyar ember még képes dolgozni, verítékét adva két kezével megkeresni a kenyerét. Ez nálunk Kárpát-medencei hagyomány. Csakhogy itthon jóval kevesebb kenyeret talál, mint a Lajtától nyugatra, ezért kivándorol, ingázik százezrével. Azért hogy jobban éljen, hogy jobban megbecsüljék, hogy színvonalasabb hátteret nyújthasson családjának.

Ebben a faramuci és mégis tragikus helyzetben az a legborzasztóbb, hogy a munkát, igen a munkát, nyugaton és keleten egyaránt ravatalra fektették. És mindez csupán, annak a kis hölgynek köszönhető, aki 1968-ban a párizsi egyetemen nem talált be a zsúfolt mellékhelyiségbe?

Na nem ! Egyébként a legújabb hírek szerint már készülnek a robot munkaerővel, amely a távoli jövőben teljes mértékben kiváltja az emberi munkaerőt és világjelenséggé teszi a munka általános temetését Glóbuszunkon. Hogy kik pénzelik ezeket a fejlesztéseket? Azt csak sejteni lehet… ( Nem a kis hölgyek ).

 

Fotó: MÚLT-kor


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide