2017
12
11

EZREKNEK SZÍVBŐL KÖSZÖNÖM!!!

Két hónapja indítottam el EUROPALI nevű blogomat. Ezalatt 16.000-en olvasták írásaimat és 32.000 -szer nyitottak rá valamelyik anyagomra. A mai nap azután végképp meggyőzött arról, hogy érdemes volt hosszú-hosszú órákat eltölteni a laptop mögött. Egyetlen cikkemre 5000-szer kattintottak rá. Ez már szinte egy kisváros lakossága. Köszönettel tartozom mindenkinek!Nem akartam kiskutyás és cicás vagy akár babás angyali képekkel sikert aratni. Vicces jelenetekkel sem szolgálhattam. Megrázó és az idegeket borzoló fényképeket sem szándékoztam könnyű hatásvadászat céljából felrakni. Tudom, egy-egy mai sztár őrültségeire akár százezerszer is ránéznek. (Pucér fotóira is.) Ilyen a világunk! Nincs is ezzel semmi baj. Az egy másik műfaj. Azzal nem kívánok versenyezni. A blog elindításakor arra gondoltam, hogy őszinte, tiszta és mély érzésekből felépülő emberi megnyilvánulásokkal foglalkozom majd. Eszerint a pirosra nem mondom, hogy fekete, és az alávalóságra nem illesztem rá a felemelő szót. Arról írok, ami érdekes, ami elgondolkodtat és ami megdobogtatja a hamisságoktól elfáradt szívünket. És arról is, olyan jelenségekről, amit mások nem vesznek észre, esetleg elrohannak mellette, de mégis csodálatos és figyelemre méltó. Csak meghallgatni az embereket, és visszaadni, amit mondanak, szerintem ez a titok. És nem öncélúan kreálni divatos témákat. Kiszolgálni önös hatalmi érdekeket, mert az meg már egyenesen bűn, és szerintem a médiumok napjainkban a korábbiaknál is sokkal többet bűnöznek. Az amit az emberek szívből indítatva, bátor lélekkel és nem fondorlattal irányítva önmaguktól  elmondanak, az nagyon fontos a számukra. És ami egy embernek fontos, az egy közösségnek, egy országnak is fontos lehet, mert ami lent van, az ugyanaz, ami fenn és megfordítva is.

Végül pedig csak annyit, volt egyszer egy rendszerváltó párt, amely ártatlanságának teljében bátran kimondta az igazságot: “hallgass a szívedre”. Aztán eltelt csaknem 30 év, és a hatalom, a pénz, a siker hajszolása, a széthúzás, a soha szűnni nem akaró marakodás a konc felett, lelki és szellemi feldaraboltságba süllyesztette ezt a kis országot. De hát tudjuk Pandóra szelencéjében egyedüli vigaszként megmaradt a remény. Ezt a reményt szolgálom írásaimmal, a reményt abban, hogy majd egy napon “a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez” !

 

 

 

 

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: