2018
17
09

Gardasült Jókainé módra

A minap egy hírben jelent meg, miszerint gardát fogott a Balatonban az orvhorgász, vagy rapsic. Az orvul horgászónak nem örültem, de annak igen, hogy a Magyar Tengerben ismét több gardát lehet fogni, úgy mint a régi időkben. Ennek  a halfajtának pedig sütve érvényesül a legjobban az íze, mégpedig egy patinás Jókainé recept alapján.

Jókainé Laborfalvi Róza  a színészeten túl nagyon értett a konyhaművészethez is. Különösen a magyaros ételeket kedvelte. Közismert a Jókai bableves, amit híres férjéről nevezett el. Ám nagyon kedvelte a házaspár a halételeket is. Balatonfüredi villájukban gyakran megvendégelték barátaikat a legfinomabb balatoni halakból készült finomságokkal. Ilyen volt a gardasült.

Húsa nagyon ízletes, de nagyon szálkás, hát Jókainé ezen is tudott segíteni… Irányításával a gardát ezüstösen csillogó apró pikkelyeiktől és belső részeiktől megtisztították, azután deszkára fektették és mindkét oldalán egészen a gerinccsontig ötven-ötven vágást tettek éles késsel. Ezek a bevágások arra szolgáltak, hogy a halszálkákat elaprózzák úgy, hogy evés közben a fogyasztó vendég észre sem veszi. A szálka tehát nem akadhat meg a torkán. Azután a halat – mármint a száz vágással bevágott halakat – jó édespaprikával és sóval mindkét oldalról bedörzsölték és megsütötték. De a halsütés sem volt egyszerű, annak is megvolt a módja:

„Egy felhasogatott fazsindelyből hegyesre faragott kis nyársat, a „cserépcsíkot” a hal száján keresztül úgy nyársalják fel,hogy a hegyes vége a hal farkánál valamivel hosszabban kiálljon, úgyhogy meg lehessen fogni ezt a fácskát. A hal feje oldalán pedig még hosszabb darabnak kell kimaradnia a cserépcsíkból, hogy annálfogva a sütni való halat oda lehessen tűzni a parázs mellé.”
Nos ezt a majdnem kétszáz éves egyszerű receptet ki lehet próbálni, csupán garda kell hozzá. A korabeli hangulatot azonban nem biztos, hogy bárki is garantálhatja. Az ősz megvan hozzá, legalább is évszakilag, még jó borok is akadnak, de a csípős, füstszagú, melankolikus szeptember közepét bizony hiányolhatjuk ebben a furcsa és különös kánikulában. Mert ilyen verset is csak az igazi őszben lehet írni, mint amilyet Paul Verlaine alkotott.

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…

Forrás: Vadászörömök-vadászörökségünk

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: