Gólem a Duna mentén
Koppánymonostorra visz az utam, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor nyaranta bringás kamaszokként mentünk meglátogatni az öreg Dunát és a homokdombi szőlőket. Forró nyarak voltak ezek, olyan kiszámíthatóak, annyira emberségesek és szépek. Most minden más lett. Van pompás bicikliút, de a közelben egy hatalmas, már-már a sci-fi világát megidéző akkumulátorgyár sziluettje bontakozik ki a tájból. Dehát nem is gyár ez valójában a szó klasszikus értelmében, jobban hasonlít egy ultramodern ipari erődrendszerre. Aki nem tudja a történetét megdöbben, hogyan és miként került ez ide? Távolabbról is óriási méretű, igazi betonkolosszus, amely magas falaival hosszan beleépül a szelíd dunai látképbe Tudjuk miért épült és mit gyártanak benne, de ipari titkaival valójában csak kevesen vannak tisztában. Most remeg a levegő az út felett, tikkasztó a hőség és keresem az öreg kutat, ahol annak idején mindig megálltunk szomjunkat oltani. Keresem az út mellett fekvő temetőben a fejfát, amelyen golyó lyukasztotta rohamsisak őrizte egy régen elesett magyar katona emlékét. A kis kápolna még megvan a szent kőszobrával és az egykori bencés kolostort is megidézi egy oroszlánfej szobor , ez ami egyedül megmaradt a csaknem 800 éves múltból.Amikor gyerekek voltunk álmodni mertünk Monostorról. Egy régi szép álomban zöld ligeteket, végtelenbe nyúló szőlősorokat, tájba illeszkedő villákat, takaros borospincéket és hangulatos vendéglőket láttunk. Amott a Dunát, amely utánozhatatlan szépséggel kanyarog itt, pompás szigeteket alkotva. De ez most már csak valóban álom maradt. A valóság elemi erejű orrbacsapás. Akkumulátorgyár az évszázados Komárom partjainál, hipermodern gyártástechnológia, hatalmas teljesítmény, fokozott mérgező anyagok, nehézfémek veszélyének árnyékában. A monstrumban távol-keleti emberek dolgoznak. Szorgalmas, kötelességtudó, összetartó, közösségi fajta. Tisztelem őket, akiknek messzi kultúrájáról régen csak könyvekben olvashattam és múzeumokban láthattam alkotásaikat. Volt édesanyámnak egy megörökölt festménye, kínaiak úsztatták rizsszállítmányaikat a Sárga folyón, dzsunkákkal lavíroztak a nagy folyó habjai között, hosszú farudakkal irányították hajóikat, bambuszlevelekből font kalapjaikban. Én akkor még ilyen és hasonló Koreát és Kínát ismertem csak. De aztán hirtelen és szinte hívatlanul ránk tört a két ország mai kultúrája, féktelenül terjedő ipari forradalma. De nincsen mentségünk, mi nyitottuk meg a kapukat, a mi hatalmon lévő politikusaink várták tárt karokkal őket, és most itt vannak. Mióta akkumulátor gyártó “nagyhatalom” lettünk beszélnek a talaj megmérgezéséről, a levegő szennyezésről, a mértéktelen vízfogyasztásról, és bizony itt Komáromban a gyakori rosszullétekről is. Tiltakoznak az emberek,mint legutóbb Győrben is egy hídfoglalással. Az fáj nekik a legjobban hogy ezúttal is a fejük felett döntöttek. Nekem az ijesztő hírek nem sokat mondanak. A gyár látványa annál inkább. Mérete cseppet sem ide illő. Tudom a Duna vize csábította ide, mert a gyártáshoz hihetetlen mennyiségű víz kell és most jön a katódgyár is Ácsra, annak is tengernyi víz kell majd. Ahogy lassan, tekerem a bringámat arra gondolok, hogy mi kisemberek mennyire ki vagyunk téve a “nagyok” kényének-kedvének, játékszernek látom magunkat, orvul és fenemód ravaszul, aljas módon meggyarmatosított , behabzsolt, hitvány eszközként sodródó bábnak . Megállok néhány percre és nézem, bámulom a profit éhes gigászt, a féktelen Góliátot, az akkumulátorgyártó szörnyet. Talán a képzelet játszik velem, de most valami savas íz érződik a nyelvem ízlelő bimbóin. Csak nem az ipari erődrendszerből sodorja ide a szél ? – Á, biztosan tévedés – nyugtatom magam, csak a forró nyári levegő lehet az oka. Aztán tovább hajtok és arra gondolok, hogy valamikor mekkora szellemóriások fordultak meg itt, a homokdombokra épült csinos villákban, a kertek Dunára néző csodáiban. Vendége volt ennek a vidéknek Bajza József, Vörösmarty Mihály, Vas Gereben, a két Beöthy fivér és Jókai Mór is. Mennyire ígéretes volt ez a szép múlt !Szomorúság érinti meg szívemet, azon morfondírozom, az a szellem, amit képviseltek, az vajon él -e még ezen a tájon?