Gondolatok a Volt Fesztiválról és egy születési évfordulóról
Véleményem szerint minden nagy szellemi teljesítménynek léteznek a múltba kapaszkodó összefüggései. Ilyen nagy szellemi teljesítménnyel erősödött 150 ezres fesztivállá a VOLT. Két soproni tizenéves azonban csak azért álmodhatott nagyot 1993-ban, mert voltak előzményeik álmaiknak. Ez pedig talán éppen a családjuk lehetett és természetesen a város ahonnan származnak.
75 éve született Lobenwein Tamás. Lobenwein Norbert édesapja hét évig a munkatársam volt, amikor a Kisalföld című napilapnak dolgoztunk mindketten. Abban az időben, a nyolcvanas évek közepe táján, főállásban ő a Bányászati Múzeum alkalmazottja volt, de a soproni eseményekről tudósítván együtt éltünk, együtt lélegeztünk. Így ismerhettem meg komáromiként érkezve a Leghűségesebb városba egy igazi sopronit. Az ő családja ugyanis negyedíziglen fényképész dinasztia volt. Felmenői Vince, Harald és Tamás édesapja az ifjabb Harald ( eltűnt a második világháború keleti frontjának poklában) mindannyian a város krónikásaiként írták be nevüket a halhatatlanok könyvébe. A fotográfia művészei voltak, kortörténeti dokumentumokkal örökítették meg Sopron 150 éves közéletének mindennapjait. Tamás pedig ettől a szellemtől volt nyugtalan, ettől a hagyománytól lótott-futott egész nap a témák után, jelent meg hajszálpontosan az eseményeken. Mindent lelkiismeretesen, precízen végzett el. A legkisebb megbízásokat is komolyan vette és színvonalasan teljesítette. Finom lelki alkatának, érzékenységének nem kedvezett a korszak szűkre szabott, taposómalom világa. Mert kritizálni és nem hajtotta sohasem a karriervágy. Jó szemmel észrevette a rendszer gyógyíthatatlan betegségeit, nem egyszer ő ajánlott nekünk újságíróknak témákat. Aztán közösen, néha nagy nevetések közepette kellett belátnunk, hogy „arról sem írhatunk szinte semmit”. Életének utolsó szakaszában tehetségéhez alkalmazkodó nagy kihívásokat tartogatott számára a sors. Az 1989 -es Páneurópai Pikniken készített félvételei, a határáttörés fotói bejárták a világot. Nevét rangos kiállításokon ismerhették meg országszerte és külföldön is. A szeretett városáról készített fotói örök érvényűek és a „Lobenwein archívum” közkincs mindenki számára.
Aki ismerte őt, az tudja, hogy mosolygós arca mögött megannyi fájdalom, feldolgozatlan lelki bánat bújhatott meg. ( Talán éppen az is, hogy apa nélkül kellett felnőnie). Sajnos a rendszerváltás utáni évekből alig másfél évtizedet kapott. Talán a legjobban az 1990-et megelőző évtizedek megalkuvásai fájtak neki, hogy nem törhetett ki abból a világból, ami körülvette, pedig ő szárnyalásra született. Alkotó ősei szelleme folytonosan arra ösztökélték, hogy sokat és nagyot tegyen városáért, az itt élő emberekért és családjáért, annak hírnevéért. Biztosan nem tudott sok mindent megvalósítani, nem ismerhetjük álmait. De amit megtett, abban szerepet kapott felesége, Klára asszony is. Sokszor megfordultam a Herbária várkerületi kicsi üzletében, a finom illat, a rendezettség, a finom érzékről tanúskodó környezet önmagáért beszélt. A hátteret, a család összefogását Klára asszony adhatta.
A családi örökséget fiai tudták kibontani, már egy szabad világban, mert a késztető erő, a családi hagyomány bennük is ott mozgolódott. Egy ilyen szellemi örökségből nagy dolgokat lehet véghez vinni. Csak rá kell találni. Az apák így adhatnak tovább valamit fiaiknak, ami aztán idővel álomból valósággá válhat. Így válhatott valósággá a VOLT Fesztivál ötlete is. Annak lelkiismeretes, szorgalmas, percíz, színvonalas és kitartó megvalósítása persze nem csupán a gének és a családi nevelés hozadékának mondhatók, ehhez kellett két 19 éves soproni, akik egy húron pendültek és így teszik ma is.
Fülöp Zoltán családját közvetlenül nem, csak látásból ismerem. Azt tudom, hogy abban az utcában nőtt fel, ahol immár 18 éve én is lakom. Ez az utca a Poncihter-negyed szerves része. Itt évszázadok óta szorgalmas, büszke emberek éltek, különleges szellemet képviselve, amit jó részük 1946-os kitelepítése sem volt képes megtörni. Így hát merésznek tűnik a gondolat, de mégis azt hiszem, hogy a jó energiák összeadódásából született meg (de azoknak mindenképpen része volt benne) egy olyan fesztivál, amelynek Sopron immár 26. éve óriási sikerrel ad otthont. Valahol ebben lehet a Volt Fesztivál szellemi gyökere.
hozzászólások lezárva.