“Ha férfi vagy, légy férfi”
A militarizmus szörnyű dolog. Ám minden felnövő fiatal férfinek szüksége van az edzett testre, az erős lélekre, arra hogy meg tudja védelmezni övéit, ha arra sor kerül. Másrészt a sorkatonaság okos célokkal, nemes indíttatással nem ördögtől való. Az valamiféle beavatási szertartásnak is felfogható, ami mai életünkből egyre inkább hiányzik.
Át akarok kelni az úttesten, bátran megyek, hiszen balról, jobbról semmi nem jön. És amikor éppen az út közepére érek egy Volkswagen Golf kanyarodik hirtelen rá az útra velem szemközt, benne két suhanc vigyorogva hasít el mellettem. – Jó balhé ! – gondolhatják. És én nem a halálfélelemtől rezzenek össze, hanem attól, amit a fiúk arcán látok, ha elütnének talán azt se bánnák, talán fel se fognák mit tettek, mint az a három, aki néhány éve két családapa életét oltotta ki a lőtéren. Aztán megmérgezett kutyákat látok vergődni, haláltusát vívni a közösségi oldalon. Arra gondolok: ki lehetett ilyen kegyetlen? Hallok arról is, hogy vannak akik fűnyíróval kölyökmacskák fejét darabolják. Szüleiket ölik meg. Lányokat gyaláznak és erőszakolnak. Hajléktalanok ruháját gyújtják fel. Sorolhatnánk a nagy és látszólag kicsi szörnyűségeket. Az előbbi csoporthoz tartozók, hála Istennek, jóval kevesebben vannak. Utóbbiak pedig valamivel többen. Ők éppen talán csak egy durva káromkodásból, lökdösődésből, megalázásból, csicskáztatásból próbálják összeszedni aznapi adrenalin adagjukat. Olyan apróságokból, hogy az öregembernek, a terhes anyának nem adják át a helyet. Belefújják a cigaretta füstöt a méltatlankodó arcába. Utóbbiak azok, akik a régi nagy lázadó nemzedékektől csak valamiféle silány lázadozásfélét, kekeckedést vettek át. Szeretik a káoszt, a hangoskodást, a felelőtlenséget. De szerencsére ők, mint írtam, szerintem nincsenek olyan sokan.
Sokkal többen vannak azok, akik nagyon bizonytalanok a mai világban, összekeveredett bennük az évszázados önmegvalósítás folyamata: iskola – munka, karrier – családalapítás – nyugdíj. Későn érnek, céltalanok, nem tudják mit kezdjenek magukkal és még harmincévesen is a szüleik nyakán ülnek. Visszahúzódóak, elfordulóak, sokszor pesszimisták is. Nagyon messze áll tőlük a 68-as fiatalság öntudatos kiállása, a civil aktivitás. A politikától való menekülésük talán még érthető is. ( Ettől a politikától, nem csoda!) Ideológiai kérdésekben pedig középre helyezkednek, mintha nem akarnának semmiben állást foglalni. Sokat ülnek a számítógép előtt, rajta csüngenek a mobiljukon, a facebook-on, és a konzolos játékokon nőnek fel. Ugyanakkor mindenki egyéniségnek szeretne látszani és mégis csak társaságban képes létezni, mert valahová tartozni kell. Párkapcsolataik aztán végképp mellékvágányon kötnek ki. Ebben az őrült világban, miként is lehetne megtalálni az igazit?
Pedig mondhatnánk, a világ semmit sem változott. Minden felnőtt, minden korban a fiatalokat bírálta, Szókrátésztől kezdődően. (És szégyellem magam, de be kell vallanom, valahol most én is azt teszem) Csakhogy az a baj itt, hogy éppen ez a felnőtt világ nem tesz semmit, vagy éppen csak keveset a fiatal generációk érdekében. Nincsen beavatás, ami a katolikus egyháznál a bérmálást jelenti, a protestánsoknál a konfirmációt. És azok a tízezrek, akik vallástalanul nőnek fel? Amióta megszüntették a sorkatonaságot ez a fajta férfivé avatás is eltűnt. És nem maradt semmi helyette. Jómagam cseppet sem vágyom a “cocialista rendszer”, korrupt tisztjeire, az alkoholista század parancsnokokra, meg az értelmetlen szívatásokra, az üresen és bután eltelt szolgálati időre. Ám egy olyan modern sorkatonaság, amely rövid idejű, de annál hatékonyabb módszereivel lelki és testi edzettséget, önzetlenséget és felelősségvállalást, határozottságot nevel, baráti kapcsolatokat ápol a fiatal férfiemberekben, az szerintem cseppet sem ártana.
Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész, Mint a vihar, ha megtevé. Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt. Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet. (Petőfi Sándor)