2019
29
03

Határkövek, harc minden négyzetméterért.

A hétvégén kiránduló idő lesz. Sokan járják majd a Sopron környéki erdőket és ma már nyugodtan átsétálhatnak Ausztriába is. Itt-ott határkövekkel találkozhatnak a gyalogtúrák során, amelyek eredetiben hirdetik Trianon lassan százéves gyalázatát..

A jövő évben lesz a Trianoni békediktátum százéves évfordulója. 1920.június 4-én döntöttek a győztes antant hatalmak  Magyarország új határairól. Az magyar-osztrák határszakasz kiterjedését a békeszerződés 27. cikke határozta meg. Az új határvonalat azonban a terepen kellett kijelölni. Ez hosszú és keserves munkába került, ahol csak elvétve módosítottak a magyar oldal javára. Ennek ellenére is visszakerült több ezer holdnyi terület és egy nagyobb községnyi ember.

A magyar-osztrák határszakasz hosszúságát határbejárás keretében határozták meg. A határ megállapító bizottságok tagjai angol, francia, olasz, japán és a leginkább érdekelt osztrák, valamint magyar kinevezettekből álltak. A helyszínen még némi módosításra lehetőséget adott az úgynevezett Millerand levél, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak kísérő levele volt a magyar békedelegáció elnökéhez. A levél kifejtette, hogy „az eredeti határt, ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol ennek megváltoztatását valamelyik bizottság kívánatosnak mondja”. Ez a lehetőség indította el a harcot minden négyzetméterért. Egy-egy a magyar, vagy az osztrák határszéli területre került gazda mindenáron szerette volna egyben látni birtokát. A bizottságok is belátták, hogy el kell kerülni azt a helyzetet, hogy kettős birtokosság alakuljon ki. Ráadásul lehetővé kellett tenni, hogy egy határszéli föld megközelíthető maradjon a tulajdonosa számára. Sajnos az osztrák-magyar határszakaszon túl nagy sikereket nem érhettek el a magyarok. Így is szerencsésnek mondható, hogy 1923-ban nyolc Vas megyei község visszakerülhetett az Anyaországhoz. Az akkor Moson megyei, Pomogy (Pamhagen) községet azonban már nem engedte vissza a bizottság, annak ellenére, hogy a magyarok arra hivatkoztak, ezzel kettészakítják a Rába árterületét. Végül 41.319 holdnyi terület és 11.237 ember került vissza Magyarországhoz.

A határvonal feltérképezésére több eltérő méretarányú munkát is készítettek magyar és osztrák mérnökök. A határvonal ideiglenes kitűzésére egy méter hosszú,10-15 centiméter átmérőjű keményfa karókat vertek le száz méterenként. Később kövekre cserélték ki ezeket. Az osztrákok terméskőből, a magyarok műkőből készült számozott oszlopokat vertek le az 1921-es 1922 -es évszámú felirattal. A teljes határszakaszon összesen csaknem 4000 határkő került földbe. Ezek napjainkban is jól láthatók a pontosan 375 kilométer és 517 méter hosszú magyar-osztrák határszakaszon. Karbantartásuk a magyar és az osztrák állam közös feladata. Rongálásuk, eltulajdonításuk bűncselekmény. Fontosságukat kiemeli, hogy nem egy határkő egyben úgynevezett háromszögelési pont is, azaz fontos földrajzi tájékozódási pont.

 

Suba János hadtörténész információi alapján.

 

 

 

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: