Hinta a mezőn
Talán sokan észre sem veszik, pedig nagyon különös látványt nyújt ez a hinta az elhagyott ,művelésből kimaradt föld közepén. Itt valamikor a soproni Dózsa TSZ szőlőskertjei virultak. Maradt néhány elvadult tőke. Valaki azonban, bizonyára egy jóember, egy kisebb terület műveléséhez látott. Nem kerítette körbe, nem ásott bele kutat, hétvégi házikót sem épített, csak egy hintát tett a közepébe. A hinta pedig hívogató. Hívogató a gyerekeknek, akiknek a játék örömét adja, felhőtlen boldog perceket. A jóember valószínűleg saját gyermekeinek állította oda, amíg ő dolgozik, betöri az ugart, a lurkók had játsszanak. Különös történet és valljuk be nem kicsit groteszk is. Nem sok hintát állítanak fel a parlagon hagyott, műveletlen földek kellős közepén. De valami itt történik, az ismeretlen “gazda” haszonnövényeket kezd ültetni, tököt például. Birtokába veszi a “kertjét” a semmi közepén. És hintát állít. Aki pedig ezt teszi az szeretheti a játszó gyerekeket, mert örömet ad nekik. Nekem megható ez a kép. Valamit elindít bennem, mindenképpen jó érzést. Sokáig nézem és akaratlanul is elmosolyodom. Valami nagyon őszinte történt itt. Ez pedig fájón hiányzik mai világunkból. Most már csak a gyerekeket szeretném látni. Alig várom,hogy egy alkalommal őket is megpillanthassam, ahogyan lobogó hajjal, nagyokat nevetve, hajtják a hintát, kerítések és korlátok nélkül szabadon.