2019
11
02

Hogy lesz ebből “baby boom”?

Sok gyerek volt a hatvanas, hetvenes  évek elején. Olyannyira sok, hogy bandákba verődve játszottunk az üres telkeken, de még az udvarokban is, és a házak körül, vagy egyszerűen a forgalmat alig ismerő utcákon. Önfeledten, boldogan töltöttük napjainkat és eszünkbe se jutott soha, mi azért vagyunk ilyen sokan, mert egy hat elemit végzett  miniszter asszony drákói szigorral betartatta Rákosi elvtársnak és a pártjának utasításait.Történelmi gúnyjáték, égbekiáltó nonszensz ez a javából, hogy akkor amikor a legnagyobb terror tombolt az országban a legtöbb kis magyar éppen akkor született, és milyen jó, hogy most vannak. Az egyik legaktívabb korosztály: közülük napjainkban alig tízezer harmincéves vonult ki a munkaerőpiacról, és csak hat-hétezer köztük a munkanélküli. A többiek, mintegy 160 ezren most is dolgoznak. Az Orbán kormány pedig most nagyon számít rájuk, tartani akarja őket a munkaerőpiacon, de szeretnék, ha az unokák neveléséből is kivennék a részüket, ezért találták fel a most a nagyszülői GYED-et. Hát ennyi bőrt lenyúzni egyetlen nagyiról, vagy papáról nem tudom, hogy sikerülni fog -e?

Azon is elgondolkodtam, hogy a kormány legújabb családvédelmi akcióterve vajon mennyire lehet eredményes. Azt jósolják 2050-re minden negyedik európai afrikai származású lesz, mi magyarok pedig ha jól védjük határainkat mindössze már csak nyolcmillióan maradunk. Hiszen  történelmi gúnyjáték ez a javából, az ellentmondások legnagyobbika, amely  tovább pörög a maga útján, és mennyire szomorú ez.  Magyarország népessége 32 ezer fővel csökken évente, a magyar nőknek pedig kevesebb gyerekük van az európai átlagnál. Míg az uniós termékenységi ráta 1,58, addig a magyar 1,45 – ezzel Magyarország a 17. helyen áll az EU-ban.

Persze ezek csak számok, de a hétpontos baba program legfeljebb egy szűk, jómódú réteg szülési kedvét hozhatja meg, mert ki adna kölcsön, melyik bank nyújtana húsz évre kamatmentesen 10 millió forintot az egzisztenciálisan gyengén álló társadalmi rétegeknek? Például a legjobb termékenységi rátával rendelkező szegény sorsú romáknak? Gúnyjáték ez, vagy egyszerűen rémálom. A Ratkó-korszak öt éve alatt (1950-1956 ) egy hatelemis miniszter asszony, Ratkó Anna demográfiai csúcsot hozott hazánk történetében. Igazi abortusz tilalom volt akkoriban, és  ha egy orvos megszegte, akkor az tíz év börtönt is kaphatott. Aki pedig gyermektelen volt, az adót fizetett az államnak. Hiába  diktatúra, az diktatúra, van még mit tanulniuk az autokrácia jeleseinek. A külföldi médiumok ezekben az órákban is csámcsognak a magyar “baby boom” tervén. Elsősorban annak ellentmondásain, mert hiába akarja egy ország kétségbeesetten a gyermekeket, nehéz úgy  növelni a születések számát, hogy egyre kevesebb a szülőképes korban lévő nők száma, tehát egyre kevesebb nőnek kellene egyre több gyereket szülnie. Másrészt nem pénz kérdése a szülés, illetve a szülni nem akarás.  Akarnok kormányoldali  politikusainknak is be kellene látnia végre, hogy  ez valamiféle bonyolult összefüggéseken alapuló mentális probléma, aminek hátterét évek óta szociológusok kutatják szinte eredménytelenül. A nyugati sajtóorgánumok írásai szerint a magyar kormányfő politikai hadviselését arra építette, hogy meg kell állítani a migrációt, ez az álláspont azonban – a kivándorlással és az alacsony termékenységi rátával párosulva – „demográfiai rémálmot” okozott.

Szóval nem tudom mi lesz ebből az egészből, ha lesz is eredménye majdnem két évtized múlva várható, most pedig már vagy 600 ezren kívül vannak az országon. Mi várható akkorra ? Mi pedig az itt maradók, már most főhetünk tovább  belső mérgeinkben nemzeti alapon.  Csak azt tudom, hogy milyen jó volt játszani együtt olyan sok gyereknek a hatvanas és hetvenes években. Mi aztán nem voltunk magányosak, nem hiányoztak a barátok, a grundbeliek, mert voltunk annyian, mint az oroszok. Rossz volt a politika, félelmetes a diktatúra, de mi ebből szinte semmit sem éreztünk. Örömet és boldogságot találtunk a hétköznapokban, felhőtlen gyerekkort a felhők alatt, és ha valakinek kevesebb kenyér jutott, jó szívvel megosztottuk vele a miénket. Közelebb voltak a családok egymáshoz, jobban értettük egymást, mint valaha. A sok gyerek, meg egymást védte, egymást nevelte, együtt fejlődött nem is olyan rosszul. A Ratkó generáció talán éppen ezért állja meg most is a helyét kiemelkedő mentális és fizikai egészségben. Nagyszerű embereknek tartják őket mások is.  És még bőven van mivel terhelni valamennyiüket, hiszen ők nem mentek el az országból! Ezek a nagypapák és nagymamák a végsőkig kitartanak.

 

Fotó Fortepan: Ratkó-gyerekek

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: