Horthy szobor

Semmilyen szoborral nem lehet emléket állítani, vagy tiszteletet adni azoknak az egyszerű katonáknak, akik hóban, fagyban tetvesen, csonttá soványodva, hetek óta éhezve meggémberedett ujjakkal lőttek az utolsó percig a rohamozó oroszra. Senki nem tud már többé méltóképpen a szívükbe látni azoknak, akik idegen földön a hazáért véreztek, szenvedtek pokoli fájdalmakban és csak édesanyjukra gondoltak, vagy feleségükre és testvéreikre, meg a munkába görnyedt öreg papára, meg egy kis meleg otthoni tűzre, ahol szalonna pirult a lábosban, tojással, és igazi tejet ihattak, hozzá lágy magyar kenyérrel. A lábos mellett meg víz forrt egy kis edényben a kályhán a borotválkozáshoz, és tiszta szappan az anya dolgos kezéből. Senki nem állíthat engesztelő szobrot azoknak ,akik utolsó erejükből is falujukat, városukat, utcájukat és házukat látták a benn aggódó szeretteikkel. Hazatérhetek valaha is…- így reménykedtek. De ki küldte őket oda? Milyen hatalmi érdek? Mi volt a parancs? Kitartani a végsőkig. Vagyis ölni a végsőkig félholtan kizsigerelt lélekkel, embertelen körülmények között. Hát így kellett adózni azért,mert egy birodalmi piktor hatalmi érdekből visszaadta annak egy részét, ami annyira édes és szent,a magyar földet. De Trianon fájdalma mögött is ott van az EMBER. Száz meg száz, meg ezer és ezer , több tízezer és százezer ember. Jók mind katonának, áldozathozónak a magyar földért. Jók meghalni, megsebesülni, rokkantként fél lábbal, fél karral ,fél tüdővel hazatérni, vagy soha meg nem érkezni.De Horthy nem látta a házukat, nem látta az ágyukat, képeiket és a kisasztalukat, a kedvenc pipájukat, nem ivott soha poharukból, nem tudta hogyan köszönnek reggelt és ölelik meg kedvesüket, miként mennek vasárnap templomba. Horthy nem látta az embert. A hadseregek parancsolói csak katonákat és érdeket látnak. Bosszút és revansot, győzelmet és területszerzést államfői megfontolásból, amit azután könyörtelen kitartással és különféle politikai trükkökkel tömegakarattá és tömeg lelkesedéssé igyekeznek összegyúrni. És így lett kész a hadba indítható hadsereg. Hogy vesztes-e, vagy győztes az már más kérdés. De szobrot állítani nem lehet a sok fiatal életnek, a sok letépett virágnak. Akkor most minek ez az egyetlen ármányos szobor, egyetlen parlamenti szobába ? Kinek állíttatik valójában? A vérével áldozó elesett magyar katonának nem. Ima kellene inkább ide és nagy alázat, bűnbánat és tiszta szív. Sok-sok igaz gondolat és bölcs tanulság végre. Minden magyar katona emlékére, aki értelmetlen harcban adta életét.

hozzászólások lezárva.