2020
05
10

Hunujgária hajnala (V. részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

Fálun Gong

 

Már dél is lehetett mire összeszedte magát és eszébe villant, hogy Mehmuttal fél kettőre beszélték meg a találkozót Ürümcsi egyik legnépszerűbb parkjában. Bár a város rekord messziségre fekszik a tengerektől, és sivatagok ölelik körül, a Tiensanból és a Bogda-san hegységből lefolyó vizek kiválóan ellátják a várost. Nem csupán ivóvizet adnak, de több folyó vizét is tavakká duzzasztották, ilyen a Shuimogou park tavacskája is, amely mindössze félórányi metróutazással elérhető volt Péter számára. A tavat árnyas erdők, pagodák és virágokkal borított tisztások vették körül. A sétautakon emberek tucatjai futottak, kutyát sétáltattak, vagy éppen bicikliztek a langymelegben. Péter az egyik pagodánál találkozott a lánnyal, aki piros nyári ruhájában, hosszú fekete hajával már messziről szembetűnt a férfinak. Az egyik üres padra ültek le és az alattuk elterülő kristálytiszta vízben úszkáló halakat figyelték. Elől a piros, sárga és fekete pettyekkel tarkáló Koi pontyok úszkáltak békésen, míg feljebb tekintve a fekete bazalt sziklákon át csobogott le a tavat tápláló kicsi folyó vize.

– Hogy aludt? – kérdezte Mehmut.

Nem túl jól. Tudja a fűszeres étel meg az erős bor. Sokáig nem tudtam elaludni. Számos emlék jutott az eszembe. Apám sokat mesélt erről a városról gyerekkoromban, akkor még minden más volt. Élt még az ujgur kultúra színe-java. Elmondta, hogy szerinte miért is rokonnép az ujgur és a magyar. Attila hun királyról is beszélt, aki közös uralkodónknak tartanak. A népvándorláskor szakadtunk el egymástól, a magyarok törzsei a Kárpát – medencéig meg sem álltak, az ujgurok viszont itt maradtak Belső- Ázsiában, de őrzik közös hagyományainkat. A táncot és a zenét, amely teljesen hasonló, még Bartók is kutatta, és a pentatóniában találta meg a közös gyökereket. Jómagam is körbe néztem már a városban és néha megdöbbentő azonosságokat látok, a házak kapui, a zárak, lakatok, mint Magyarországon a régi mesterek munkái. És az is, ahogy a házszámokat felírják, mintha Egerben járnék, vagy Esztergomban, a színek is hasonlóak és ezek a dolgok visszatükrözik a nép lelkét, ami megborzongtat és visszavisz a múltba, nehéz ezt megmagyarázni, de nagyon különös élmény.

– Érted te ezt Mehmut? Bocsánat, nem akartam, nem akartalak letegezni, csak a számra jött.

– Értem Péter! Tetszik, amit mondasz. Látod most már én is tegezlek. Amit elmondtál azzal közelebb jutottunk egymáshoz, azt hiszem, nagyon szépeket mondtál, és ezt már csak tegeződve lehet a másik embernek tudomására hozni. Te érted a mi nyelvünket, a mi kultúránkat és hagyományainkat, erről most a szívem mélyéig meggyőztél.

– Köszönöm – mondta Péter. – Örülök annak, hogy itt ebben a városban találkozhattam veled és egy nagy ügy hozott össze bennünket, amiben úgy gondolom, mindketten hiszünk. Az előbb a két nép hasonlóságáról, közös gyökereiről beszéltem, de meg kell, hogy mondjam azt is látom, hogy ez a csoda vesztésre áll, pusztulásra ítélték. Igaz gyönyörű lett a modern Ürümcsi, igazán lenyűgöző világváros, de a meghittsége beszorult az ilyen kicsi parkokba, mint ez, meg a piacokra, a mecsetek falai közé. Igazad van a kínai nyomulás nem tett jót ennek a világnak, ennek a régi világnak, aminek a maradéka is lassan kiszorul innen.

– Átolvastam az anyagokat, ügyes és alapos munka van mögötte – váltott témát Mehmut. – Ráébredtem arra is, hogy tulajdonképpen a kínai kormány sem ellenzi az áttelepítéseket, hiszen így erőszakmentesen megszabadulhat attól az óriási tehertől, amit az ujgur nemzetiség jelent a számára. Abban persze egyetértek, hogy teljesen nyíltan ezt képtelenség véghezvinni. Szükség van az itteni ujgur kapcsolatrendszer mozgósítására, a földalatti mozgalmak meggyőzése nagyon fontos, hiszen óriás hatóerejük van, csak az ő támogatásukkal lehet célt érni, mert a kínai kormány hallgatólagos belegyezése cseppet sem elegendő. Talán ezért választottak engem valamiféle összekötő kapocsként, hiszen az én apám Öcang Mer Kung, az egyik legnagyobb illegális szervezet, az Ujgur Szabad Hazáért mozgalom vezetője. Föld alatt, titokban szervezkedünk. Bennünket még nem tudtak leleplezni és egyetlen tagunkat sem tartóztatták le. Nagyon óvatosak vagyunk és törvényeink véresen komolyak, a besúgók, az árulók büntetése a halál és családtagjaiknak sem kegyelmezünk. Ezért amit vállaltál Péter, tudnod kell, az nem egy egyszerű kaland, vagy izgalmas küldetés, az egy kétesélyes játszma, amit ha elrontasz veled is végeznek, bármennyire is szimpatikus vagy nekem – hunyorított most a szemével a lány és mintha aggódóan tágra nyíltak volna pupillái.

Péter azonban nem döbbent meg, azon, amit hallott, csak lassan bólogatott a fejével. Aztán hosszabb ideig elgondolkodott a lány szavain.

– Mindezt tudom már. Nekünk is vannak információink. Amikor vállaltam ezt a megbízatást, mint korábban is mondtam, számoltam a veszélyével. Egész életemben ilyen munkákat kellett elvégeznem, de most ez más, apám emléke mozgat engem, ő van mindig előttem, aki ujgur emberként megtapasztalta az üldöztetést és az elnyomást, és a szabadságvágyát halálos ágyán belém ültette.

– Ezt adom át neked örökül – mondta. – Tegyél valamit a népünkért! Ezekkel a szavakkal halt meg – sóhajtott mélyet Péter és kezét a lányéra helyezte, bizalmat és odaadást érzett. Egymásra mosolyogtak. Majd hirtelen elkomorodott az arca és így folytatta: – Éppen a kockázat miatt ezeket a tárgyalásokat szigorúan titokban kell tartanunk. Nem lenne okos dolog a pekingi vezetést mindenről tájékoztatni. Láthattad az anyagból, hogy semmi akadályt nem gördítenek, annak elébe, hogy több turnusban néhány százezer ujgur vendégmunkás érkezzék Magyarországra, hiszen ők, mint kínai állampolgárok jönnének hozzánk, eddig is rengeteg kínai érkezett már az országba, ez nem keltene nagy feltűnést a világközvélemény előtt sem. Magyarország munkaerőhiánnyal küzd, ami a gazdasági fejlődést nehezíti, a népesedés kérdése pedig egy külön program. Mint olvashattad mindkét ügyben a fő akadályt éppen a radikális ujgur mozgalmak jelenthetik, akik ragaszkodnának az anyaföldjükhöz, az itt élők megtartásához, tűzön-vízen át. Soha nem látnák be, hogy feladják a függetlenségi mozgalmukat, hogy újra, mint a történelemben már oly sokszor saját hazát teremtsenek. Igaz ezúttal idegenben, de egy rokonnép körében. Őket kell meggyőznünk, hogy miután megértették mit akarunk, ne gördítsenek akadályokat a program elé. Ebben kéri kormányunk a te segítségedet, apád révén te nagyon komoly kapcsolatrendszerrel rendelkezel és komoly tekintélyt szereztél magad is a függetlenségi törekvésekben és az ujgur autonómiáért folytatott harcokban.

Gyorsan pergő beszélgetésük alatt az idő múlását észre sem vették. A közeli buddhista templom gongja jelezte, hogy délután öt óra van. Miután kibeszélték magukat a politikáról néhány percre elhallgattak. Péter egy apró kavicsot dobott a vízbe, a pontyok azonnal odaúsztak, azután szétrebbentek, élelemre számítottak.

– Mehmut – nézett most kutakodva a lány beszédes szemébe – ugye tudod, ha nem sikerül a tervünk, akkor a kudarc óriási szenvedéseket okozhat ennek a már amúgy is sokat szenvedett népnek. Elvész a remény számukra, hogy kimenekülhetnek a diktatúra szorongató markából, hogy szabad emberként élhetnek egy másik országban, nem is túl rossz életkörülmények közepette.

– Sikerülnie kell – válaszolta Mehmut, mert ha nem, az egyenlő lenne a halállal. Mi a társainkkal együtt feltettük az életünket erre a feladatra. Kivezetjük népünket az elnyomás csapdájából. Hiszen olyan ez, mint a zsidók történetében volt a szabadulás a babiloni, majd az egyiptomi fogságból. Ki kell vezetni az ujgurokat zsarnokság és a lassú pusztulás karmaiból és én hiszem, hogy ez sikerülni fog. Ahogy ezt mondta különös fény villant fel a szemében, és mintha láz emésztené egész teste, megfeszült és fájdalmas fintort vágott, homlokára veríték cseppek ültek ki. Elragadóan szép volt.

 

Folytatása következik

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: