2020
28
12

Hunujgária hajnala ( XXVI. ) részlet

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

 

 Budundi titkos terme

 

Adolf Budundi megörökölte elődjétől a Karmelita kolostort is. Hivatali tárgyalójában pedig a fő helyre tette az exminiszterelnök portréját, és hacsak tehette naponta néhány percet eltöltött előtte. Nosztalgiázott, a múltba tekintett és felidézte nagy mesterével és tanítójával töltött éveket. Ilyenkor mindig könnybe lábadt szemekkel nézegette az olajfestményt, aminek jobb sarkában örökmécses égett.

-Látod Tutika ő volt a nemzet legnagyobb embere. A legnagyobb magyar ember, aki mindig a magyarjai nevében beszélt és cselekedett,  döntött  sorsfordító kérdésekben. Hát nem szörnyű, hogy végül ellene fordult az általa imádott népe? Ó mekkora tragédia, iszonyatos igazságtalanság, hálátlanság ez ! – morzsolgatta le kezével a könnyeit az elnök.

-Főnököm itt egy zepi, mellesleg én úgy tudom, ha nem szértő ez számodra, hogy Széchenyi István volt a Legnagyobb magyar.

-Honnan veszed ezt kis szolgám? Ez a férfi, akit itt látsz a festményen képes volt a feje tetejére fordítani az egész Európai Uniót. Úgy játszott velük, mint macska az egérrel. Igaz megutálták őt, de féltek is tőle, mert ő legény volt ám a talpán, ha kellett felrúgta az úri társaság flancos asztalát. Számtalanszor megijesztette ezt a piszkos liberárja csürhét. Hát úgy kezelte ez a nagy karizmatikus européereket, libernyák okoskodókat, mint Balog bácsi a véres hurkát. Bekeverte őket a zsemlébe, hogy csak úgy tocsogott. Micsoda finom ízeket hozott ki így belőle. Keletre nyitott és nyugatra zárt, úgy mint mi is, csak ő még nem merte  befogadni  ezeket a szegény  ujgurokat.  Bár előkészítette nekünk a talajt a kipcsákozással. A keleti nyitás stratégiáját ugyanis már 2012-ben meghirdette. Ez a nagy ember, akit itt látsz a képen, részt vett a Türk Tanács csúcstalálkozóján Bakuban, ahol kijelentette, hogy sok magyarban kipcsak vér folyik.  Meg is nyitották a Türk Tanács budapesti irodáját, amely most is működik. A Türk Tanács országaival közös befektetési alapot is létre hoztak.  Drága elődömnek, ha munkaerőt akart, még ki kellett találnia a letelepedési kötvényt. Ez azonban nem volt elég a fogyatkozó nemzet munkaerő problémáinak megoldására. Mégis rengeteget segített abban, hogy most ujgurok ezrei jöhetnek Magyarországra dolgozni, mert ők is kipcsakok, mint az igaz magyarok legtöbbje.

– Ő egy igazi nagy politikus volt. Nemzetünk felemelője. Mi mindent neki köszönhetünk. Mindent tőle tanultam. Sokan gyűlölték, de sokan elismerték, makacs és konok, de végtelenül ravasz vezető volt. Kemény kuruc legény, igazi feketeöves utcai harcos, csak hát az idő fölötte is eljárt. De a nevét még ma is sokan emlegetik. Egy hibája volt, hogy hosszú politikai karrierje során mégsem tudott valódi tökös egyeduralmat kiépíteni, bármennyire is akarta. Végül gáncsot vetettek neki, megálljt parancsoltak nagy ívű karrierjének.

-Azonban, most elárulok neked egy halálos titkot – fordult kedvencéhez Budundi, és mélyen a szemébe nézett,  majd megragadta könyökénél fogva a kisembert és felemelte a magasba, hiába rúgkapált az rövid lábaival. – Azért halálos, mert ha bárkinek is elárulod te magad is halálfia leszel! Értetted?- szigorított a hangján ünnepélyesen. Aztán letette Tutikát és közelebb lépett a Vezért ábrázoló festményhez.

– Itt a tárgyalóteremben pontosan az exelnök portréja mögött kialakítottunk egy különleges szobát. Ezt csak néhány beavatott ismeri, a Vérszerződés 12 tagja. Itt szoktunk titkos tanácskozásokat tartani. Itt döntünk az ország ügyes bajos dolgairól. Nem új dolog ez, mert drága exelnökünk vezette be annak idején. Megtisztelt engem azzal, hogy már az ő idejében a Vérszövetség tagja lehettem, örökségként hagyta rám a titkot, a nagymesteri rangot, a szertartást, amely időközben ezeréves államunk misztikus erejévé nőtte ki magát. Mivel te állsz a szívemhez a legközelebb, most bepillantást nyerhetsz ide. Ez egyszer mindent megmutatok neked. Azzal egy gombnyomással kifordította a hatalmas festményt a helyéből és mögötte egy rézveretes ajtó tűnt fel. Újabb jelzésre az is kinyílt és egy alig negyven négyzetméternyi, a külvilágtól teljesen elszigetelt helyiségbe jutottak. Tutika szinte remegő áhítattal lépett be a kísérteties terembe, főnöke nyomában. A különleges burkolat, amely a falakat borította, tökéletesen zaj, és lehallgatás mentessé tette ezt a termet, amelynek levegőjét fűszeresen finom illat lengte be. Középen nagyméretű kerekasztal állt, tizenkét székkel körülötte, a zöld márvány borítású asztalon pedig névtáblák ezüst keretben és egy-egy reneszánsz formátumú gyilok, hosszú vékony pengével, drágakövekkel díszített markolattal. A terem egyik végében hófehér, alabástrom lábakon álló oltárszerű szekrény foglalt helyet, a székek mögötti falakon pedig Tutika legnagyobb megdöbbenésére fekete bőrszíjas ezüstnyelű korbácsok lógtak fenyegető száraikkal, amelyek végén apró ólomgömbök csüngtek.

 

Folytatása következik

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: