Jogos vagy jogtalan a gyöngyöspatai cigányok kártérítése ?
Melyik kártérítés jogos vagy jogtalan? Ez persze örök vita tárgyát képezheti. Jogrendszertől, érdekcsoportok erejétől, társadalmi megítéléstől függően. Az azonban kétségtelen, hogy a gyöngyöspatai romáknak megítélt összegeket ki kell fizetni, mert ez ügyben jogerős ítélet született.
A szomorú azonban az, hogy az ügyben fellángoló feszültségek, a cigányok és a helyi magyar lakosság közötti ellentétek felszításához a jelenlegi miniszterelnökünk nyilatkozata nagyban hozzájárult. Miért éppen a romák kapnak érdemtelenül, amikor mások meg “keccsölnek” éjt nappallá téve, azért a pénzért. Vajon miért volt szükség erre a twitteres bejegyezésre? És most miért küldött Gyöngyöspatára egy békítgetni akaró kormánybiztost maga Orbán Viktor? Nem az lett volna az emberibb hozzáállás, ha például romaügyi szakértők bevonásával vitát indítanak a témáról. Mert ebben a kérdésben mellesleg nem is a kifizetés bírósági döntése és az összege a lényeg. Sokkal fontosabb dolgokról van itt szó, mégpedig a magyarok és a cigány emberek több évszázados együttélésének kudarcáról. Az előítéletek erősödéséről és a romák beilleszkedésének megoldatlanságáról lehetne itt igazából vitatkozni. Amennyiben választási propagandára és az Orbán kormány hatalomban tartására akadtak milliárdok, akkor erre az életbevágóan fontos társadalmi problémára bizony juthatna elegendő támogatás. Hiszen a kormánynak jócskán megvan a médiaháttere ehhez. Így azután mindenki számára, az egész magyar társadalom részére megszülethettek volna a tárgyilagos és már jobban megérthető következtetések. Talán bárki elmondhatta volna a véleményét arról is, milyen kártérítést tart jogosnak és milyet nem. Ki vitatná, akiben egy csepp emberi érzés is van, hogy a náci koncentrációs táborban meggyilkolt zsidók rokonainak és a túlélőknek kifizetett német márka és euró milliók soha nem lesznek arányban az okozott fájdalmakért és szenvedésekért. De vannak más történelmi bűnök is, amiért bőven lenne még mit kifizetnie az elkövetőknek. Tudomásom szerint akadt egy olyan magyar származású amerikai ügyvéd, aki az Amerikai Hadsereg második világháborús túlkapásai miatt, történetesen a nem katonai célpontok ellen végrehajtott pusztítások miatt perelte be magát az Egyesült Államok kormányát. Valószínűleg a per megnyerésének az esélye annyi, mint harmatcseppnek a pokolban, pedig gondoljunk csak bele, hány európai kultúrváros szenvedte meg a liberátorok értelmetlen és mértéktelen pusztítását. Hány, meg hány ártatlan civil emberi életet követelt és mekkora gazdasági és kulturális károkat okozott az egész emberiségnek ez a fajta terrorbombázás. Elég ha csak Drezda példáját tekintjük, de itthon is jócskán akad rá precedens, akárcsak Sopron városát vesszük számba. Ha minden emberi túlkapást, vétket és meggondolatlanságot, vagy éppen kifejezetten elvakult gonoszságot összegeznénk a kártérítés összege a Himalája hegység nagyságával megegyező dollárkötegekkel sem volna orvosolható. És bizony oda-vissza sokasodnának a perek az idők végezetéig.
Jómagam eleve tévesnek és további feszültségeket okozó elképzelésnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a roma tanulók szegregációja miatt jár az a 90 millió forint. Nem, pontosabban kifejezve arról van itt szó, hogy a gyöngyöspatai magyar polgárok egy részének jár a kártérítés, mert rosszul bánt velük éveken keresztül a gyöngyöspatai polgárok másik fele. Kitágítva a kört az Auschwitzban és a többi haláltáborban elpusztított millió és millió embertársaink gyalázatos és könyörtelen meggyilkolása miatt járt és jár a “fájdalomdíj”. Jó lenne már végre bölcsen és emberi küldetésünk legszebbik oldaláról nézni történelmünk eme szörnyű pereit. Hiszen mindannyiunkról van itt szó. A Homo Sapiensről. Nem magyarról, nem zsidóról, nem cigányról és amerikairól, vagy más nemzet fiáról, hanem magunkról, akiknek túl kéne élnünk az elkövetkező – sajnos minden valószínűség szerint további perektől hemzsegő – évszázadokat is. Kiindulásként immár 8 milliárdan, ezen a kicsi bolygón.
Fotó: Mohos Márton. 24.hu