Joy, aki túlélte a cári család kivégzését
Mindig akadnak túlélők. A legborzalmasabb terrornak és kivégzéseknek is akadnak túlélői. Ebben a híresen- szomorú történetben azonban nem emberről van szó, hanem egy kutyáról. Joy, a Romanovok, a cári család kedves spániel kutyája volt , aki egyedül élte túl az 1918. július 17-én lezajlott vérfürdőt Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban.
Trockij, a Vörös Hadsereg megszervezője mondta ki a legvelősebben a bolsevikok alapvető világszemléletét: “Mindörökre véget kell vetnünk az emberi élet szentségére vonatkozó pápista maszlagnak”. Hát ő aztán tudta, tudta miként lehet győzni az eszeveszett polgárháborúban, ahol a vöröskatonákra hátulról géppuskákkal lőttek, ha megfutamodni szándékoztak, a harcot megtagadó egységeket pedig megtizedelték. Mindamellett a legújabb kutatások szerint se neki, se Leninnek nem volt köze a cári család kivégzéséhez. Lenin egy dán újságnak még a kivégzés előtt azt nyilatkozta, hogy ” az excár biztonságban van”. Köztudott tény, hogy a cári család legyilkolásáról az urali szovjet döntött méghozzá bírósági ítélet nélkül, noha Jekatyerinburgban számos szerv gyakorolhatta volna a bírói jogosítványokat. Bár az igaz, hogy Leninék utólag jóváhagyták a gaztettet, és az elkövetőket nem büntették meg.
A Jakov Jurovszkij vezette kivégzőosztag terelte össze a cári családot és a még megmaradt szolgálókat, majd az Ipatyev-ház alagsorában minden előzetes nélkül közvetlen közelről tüzet zúdítottak rájuk. A terroristákat alaposan meglepte, hogy a golyók a nők ruhaszegélyein megpattantak és majdnem őket is megölték. Később kiderült, hogy ide varrták be a családi ékszereket, amelyek kis mértékben golyóálló mellényként viselkedtek. Senki nem maradt életben, még Anasztázia hercegnő sem, akivel bajonettel végeztek. Pontosabban egy túlélője akadt a véres drámának, Joy a tizenhárom éves Alkeszej főherceg spániel kutyája. A kisfiú életét egy betegség árnyékolta be, vérzékeny volt. Féltve az esetleges sérülésektől, nagyon óvták a gyermeket, akinek egyetlen hű barátja Joy volt.
Az állatok a cári család kivégzésénél is ott voltak, ez derült ki az egyik mesterlövész leveléből, aki megemlítette, mennyire hangosan ugattak a kutyák. Az Ipatyev-ház, ahol a Romanovok az utolsó időkben éltek és végül meghaltak, egyik őre pedig látta is, ahogy Joy áll az ajtó mellett és várja, hogy beengedjék a család lakrészébe. A spániel feltehetően akkor menekült el a helyszínről, amikor a savval leöntött holttesteket meggyújtották, majd eltemették. Hamarosan azután, hogy nyolc nappal később a fehérgárdisták érkezése miatt a vörösök elmenekültek Jekatyerinburgból, a kutyát kiéhezve találták meg az Ipatyev-ház egyik őrének házában.
Végül Pavel Pavlovics Rodzianko, az éppen Szibériában állomásozó brit felderítők ezredese vette magához az állatot, aki akkor már teljesen megvakult – írta meg Marion Wynn a Royalty Digest egyik 2004-es cikkében. Joy a katonával került Omszkba, ahol akkor a Brit Katonai Misszió állomásozott.
Hogy a spániel valóban a cári család utolsó élő tagja volt, azt Alekszandra hercegnő udvarhölgye erősítette meg Omszkban. Sophie Buxhoeveden saját könyvében úgy emlékszik vissza a találkozásra, hogy még sosem látott kutyát ennyire extázisban. A The Siberian Times beszámolója szerint később Rodzienko magával vitte Angliába, ahol utolsó éveit a windsori Sefton Lawn-ban töltötte és ott is temették el.
Forrás: Globport.Tikász Cseperke
Fotó: Alekszej cárevics Joy nevű kutyájával