Kis gömböc meséje másként
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ország; annak volt tízmillió lakosa meg egy narancsszínű kis malaca. Egyszer meg akarták ölni a kis malacot, a húsát fel is kötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg.
Egyszer arra is ráéhezett a piros, meg a kék ország szipolyozó gazda, felküldték hát a legöregebb fiúkat, Gyulát a padlásra: – Eredj fiam, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felment a legöregebbik fiú érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: “Hamm, bekaplak!” – azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldték a középső fiút, Pétert: – Eredj már, fiam, nézd meg, mit csinál a bátyád ennyi ideig. Felment a középső fiú, kereste a bátyját, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: “Hamm, téged is bekaplak!” – azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két testvér, felküldték hát a a legkisebb fiút is: – Ugyan, Ferikém, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két bátyád. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára. Felment a legkisebb fiú is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a gazdák sehogy sem tudták mire vélni a dolgot. – No, mondta a kék gazda, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az ország pénzét eszik. Felment a kék gazda, kereste a fiait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A piros gazda csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ő is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: “Hamm, téged is bekaplak!” Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Sok nemzeti színű zászlót és hajrázó magyart vitt magával. Éppen ott ment el egy csomó kisgazda, jöttek haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: “Hamm, titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy tömegnyi fórumost, azokra is rákiáltott: “Hamm, titeket is bekaplak!” Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább, jöttek a kereszténydemokraták, azokat is bekapta. Így tett a Lungo Drom-osokkal, a fidelitaszosokkal, a magoszos közösségekkel is. Már akkora lett, hogy alig tudott tovább pörögni az úton. – Kit lehet még bekapni? – dühöngött, – olyan éhes vagyok! Aztán eszébe jutott, hogy a piros, a kék, meg a nemrég feltámadt zöld gazdának még maradtak követőik. Nagyra tátotta száját és majdnem mind bekapta. Akiket még nem falt fel azok már nagyon dühösek voltak. – No meg állj csak !- kiáltoztak. – Felzabálunk mi még téged! Amikor azonban eljött a nagy pillanat, hiába tátották hatalmasra a szájukat, rá kellett döbbenniük, hogy nem maradtak fogaik. Így aztán a kis gömböc csak nevetett rajtuk, megmutatta nekik óriási fogait és megsimogatta gigászi méretű hasát. Aztán nagy ünnepet csapott és azt hitte, őt már senki sem tudja megenni. Egyszer azonban egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy Európa Uniós hintó, a kis gömböc szokása szerint ügyesen félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok-sok ember, ki-ki a maga dolgára ment és új pártokat alapítottak. A kis gömböc meg ott maradt kirepedve. Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Fotó: youtube.com