Klapka induló

Az 1848/49-es szabadságharc utolsó egységei, Klapka tábornok vezetésével még október első napjaiban is felvették a harcot a Habsburg birodalom ellenében.Világosnál már régen letették a fegyvert,amikor a komáromi szabadságharcosok még mindig fegyverben álltak. Haynau feltétlen megadást követelt, de Klapka a végsőkig kitartott harmincezer katonájával és elérte,hogy Közép-Európa legnagyobb várerődjét csak feltételek megszabásával adta át az osztrákoknak.

Október 3-án, vagyis a mai napon 174 évvel ezelőtt a katonazenekar utoljára játszotta el Egressy Béni indulóját, a Klapka indulót. Ez a mű akkor már nem a harcra lelkesítette a bátran kitartó honvédeket, hanem a magyar szabadságot, hazánk függetlenségét búcsúztatta megindító erővel. A magyar századok számos győzelmes csata után utoljára sorakoztak fel Klapka seregszemléjére. Itt hirdették ki az úgynevezett „hódolati szerződést”,amit maga Haynau is ellátott kézjegyével és a várvédők számára biztosította a közkegyelmet. Ezek a menlevelek a későbbi megtorlások idején sok száz ember életét mentették meg, egyebek között Jókai Mórét is. A katonaság a fegyverek letétele után szabadon elvonulhatott, a tisztek kardjaikat is megtarthatták, s aki úgy kívánta, külföldre távozhatott. Klapka kitartásának eredményeként és az erőd bevehetetlen falainak köszönhetően a komáromi várvédők emelt fővel távozhattak. Egyik legszebb és leglelkesítőbb indulónk szerzőjének Egressy Béninek is szabad eltávozást nyújtott. Egressy főhadnagyként szolgált a komáromi várseregben és ott is komponálta meg a művét, szervezte meg a katonazenekart lábsebétől sérülten. (A fényképen Egressy Béni észak-komáromi szobra, ma a várerőd előterében hirdeti nagy zeneszerzőnk emlékét.)