Közös gyerekkorunk a várurak leszármazottjaival

Soha nem gondoltam volna, hogy gyerekkoromban valódi várurak leszármazottjaival hoz össze a sorsom. A Nedeczky család az utcánkban lakott Komáromban. Fociztunk, bicikliztünk, úsztunk a Dunában a két Nedeczky fiúval, Árpival és Ferivel.

Ők soha nem beszéltek róla így hát csak hosszú évtizedek után tudtam meg, hogy őseik a híres Nedec várának főurai voltak. Ez a vár másik nevén a Dunajec vára 1918-ig a történelmi Magyarország legészakibb vára volt Szepes vármegyében, ma Lengyelországban található. Magának a várnak a története a 14. század elejéig nyúlik vissza. Számos történelmi esemény fűződik nevéhez, mint a Szapolyaiak építő munkája, vagy Thököly Imre kurucainak ostroma. Ám legendákban sem szűkölködik a festői környezetben fekvő ősi építmény:

A várat többek között a Berzeviczy család is birtokolta. A család tagja, Berzeviczy Sebestyén 1760-ban kalandvágyból Peruba utazott, ahol feleségül vette az egykori inka uralkodó család egyik nőtagját. A házasságból született egy lányuk, Umina, akit viszont az egyik inka herceg vett el. Innentől fogva zavarossá válik a nem mindennapi történet, annyi azonban bizonyos, hogy az inka kincsek örökösének számító Unima állítólag a hagyaték egy részét a belső vár bejárati lépcsője alá rejtette el, a helyét jelölő térképet pedig a családi irattárba helyezte el. 1946-ban a várban megjelent Umina élő leszármazottja, Andrej Benesz, aki közölte, hogy ősei a lépcső alatt rejtették el hagyatékát. Ezután a városi elöljárók jelenlétében a lépcső megbontásával előkerült egy 18 cm-es, két végén elkalapált ólomcső, amelyben egy kipu, azaz perui csomóírás, valamint 3 darab aranyrög rejtőzött. A 3 aranyon 3 felirat volt: Titicaca, Vigo és Dunajecz. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a kincs 3 helyen van elrejtve, azonban a pontos helyét senki sem tudta meghatározni. Ezért hiába is kutatták azóta sem találták meg.

A másik történet szerint a várban raboskodott többek közt Juráj Jánosik a híres szlovák betyár, a tömlöc sziklafalában pedig ma is látható az a furat, ahová az ő rabláncát rögzítették. A legenda szerint, aki ebbe a furatba bedugja az egymásra keresztezett mutató- és középsőujját, annak teljesül a kívánsága. Mindjárt ehhez a históriához kapcsolódik a harmadik legenda is,  ugyanis Jánosik egykori tömlöcből kilépve egy kis udvarra érünk, ahol egy 60,5 m mély kút található. A legenda szerint aki ide bekiált bocsánatot kérve, az bocsánatot is nyer.

Ezek után meglehetősen hétköznapinak tűnhet a várurak leszármazottaival töltött gyerekkorunk, ami számunkra mégis életünk egyik legboldogabb időszaka volt. Ma már őszülő fejjel nagyon jó érzés visszagondolni a két fiú édesapjára, Árpi bácsira, aki ha elkiáltotta magát az egész József Attila utca zengett a hangjától. Derék méntelepi állatorvos volt, akinek a szakmáját és hozzáértését a nagyobbik fiú, Árpád örökölte. A kisebbik fiú Feri agrármérnök lett, a szántóföldi növénytermesztés egyik hazai kiválósága.

Ha nem is a nagyon távoli, de a valamivel közelebbi múlt történelme megérintette a komáromi Nedeczky ágat is.  Az egyik ősük II. Rákóczi Ferenc követe volt az orosz cári udvarban, néhai Nedeczky Sándor, többször is megfordult ott, diplomáciai tárgyalásokat folytatott. A fejedelem jó kapcsolatokat ápolt az orosz cárral, és a francia királlyal is. A szabadságharc után a család összetűzésbe került a Habsburgokkal, a családfő nem is volt hajlandó átadni a kardját a császáriaknak, inkább eltörte. Ez a szablya mai napig megvan, mindig a legidősebb Nedeczky fiú őrzi. Ha jól emlékszem ezt a törött kardot még magunk is láttuk a családi ház egyik szobájának falán.

 

 

Fénykép: A festői környezetben fekvő Nedec vára, amely a történelmi Magyarország legészakibb vára volt.

Forrás: Demokrata. Kultúra. 2010. 11.03. Boros Károly.

 

 

hozzászólások lezárva.