2020
14
07

Lenin elvtárs zsíros kenyere kísért

Őrült világ. Németországban szobrot avatnak Leninnek. Amerikában ledöntik Kolumbusz szobrát. Törökországban mecsetté alakítják a Hagia Sophiát. Zavarodott értékrend mindenütt. Nálunk “csak” a Turulmadár kedvelői és Horthy feltámasztói ügyködnek nagy buzgalommal.Mit is érnek a szobrok? Állandóan emelnek egyet és állandóan ledöntenek egyet. Persze sokszor az igazság nevében, például, amikor Sztálin szörnyét feldarabolta az ötvenhatos forradalom népe. Lenin elvtárs szobrára nálunk a nyolcvanas évek első felében például azt írták: “Ne mosolyogj Lenin, semmi sem tart örökké, 15o év alatt sem lettünk törökké”. Igaza lett a firkálónak. Az más kérdés, hogy  egy jó nagy zsíros kenyeret is tettek a tömeggyilkos , terrorista kezébe. Kár, hogy a jó magyar zsíros kenyeret nem becsültük meg jobban. Lenin kezébe inkább valami mást kellett volna tenni…Sok család vett  annak idején Trabantot, Skodát, Zsigulit úgy, hogy csaknem hónapokig beérték zsíros kenyérrel. Jómagam 1975-ben buliztam egyet Balatonföldváron a vitorlásklubban. Finom csípős paprikával megkent zsíros kenyér volt a főmenü, karcos vörösborral. Mégis boldogok voltunk, táncoltunk, fürödtünk hajnalig. Két svájci lány volt a vendégünk. Olykor elképedve, máskor valamiféle különös, alpesi romantikával ismerkedtek a gulyáskommunizmus csodájával, a legvidámabb barakk nyújtotta mindennapokkal. Bár a zsíros kenyértől rosszul lettek, müzlihez szokott gyomruknak ez már sok volt. Végül mégis élményekkel telten búcsúztak tőlünk, több kalandot, izgalmat, sztorit gyűjtöttek magukba az egy hét alatt, mint az unalmasan gazdag és precíz Svájcban egy év leforgása után.

Máskülönben napjainkban is egyre többen visszafanyalodnak a zsíros kenyérre. Ferge Zsuzsa, a hírneves szociológus szerint nálunk a nyomor láthatatlanná van téve. Ki van söpörve az utcákról, városokból: ” Naponta olvasom a hivatalos MTI-híreket, és elképedek: ebben az országban csak jó dolgok történnek. Külföldön történik, vagy onnan jön minden, ami rossz. A manipuláció nagymesterei tálalják fel nekünk az eseményeket. Ezzel szemben:“Sok gyerek, ha nem éhezik is, de nem jut megfelelő táplálékhoz. Száz-százötvenezren lehetnek az én becslésem szerint, akiknél mennyiségi hiány, gyakran kieső étkezés van. Sok gyerek azért nem késik el hétfőn, mert korán jön a ma már elvben mindenütt kötelező reggeli. A minőségi éhezés ennél szélesebb körű”. Ugyanakkor : “A bérek differenciáltsága nő, a vagyoni egyenlőtlenségek az egekbe szöknek. OECD-adatok szerint Magyarországon a leggazdagabb tízszázaléknyi háztartás az összes jövedelemnek „csak” huszonkét százalékát birtokolja, de az összes vagyon majdnem felét, negyvennyolc százalékát.”

A lelkiismeret pedig csak nem akar ébredezni. Érdemi és átfogó intézkedések a nyomor enyhítésére és visszafogására nincsenek. Az olló tovább nyílik a szupergazdag felső tízezer és létminimum alatt élő százezrek között. Ez sajnos világjelenség is egyben. A bevezetőben írtam, őrült és nagyon igazságtalan világban élünk. Hogy igazságtalan azt most már a milliárdosok is érzik, összefogtak a világ minden részén, hogy a Föld kormányainak közvetítsék kérésüket, jobban adóztassák meg őket, mint eddig, hiszen egyre több a nyomorban élő, a mindennap nélkülöző, éhező ember. Vajon mitől mozdult meg bennük az együttérzés ? Netán egy új Lenin elvtárstól tartanak? Ez is meglehet, hiszen nem csupán őrültség, de teljesen abszurd is egyben, hogy az Európai Unió leggazdagabb országában, a kapitalizmus egyik fellegvárában szobrot avatnak Leninnek, az elsőt  a valamikori nyugat-németországi területen, Gerselkirchenben.

Már csak az a kérdés napjaink zsíros kenyerét vajon melyik szobrunk kezébe nyomják majd. Ferge Zsuzsa a vele készített riport végén ugyanis azt is elmondta: “Nincs hagyománya a tiltakozásnak ebben az országban. Szorongás van, és belenyugvás. Ugyanakkor sosem lehet tudni előre, mi az utolsó csepp a pohárban. Nem szeretnék jósolni semmit”.

 

 

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide