Megalázták a nemzetet is
Miként jutottunk el idáig, hogy a világ legtekintélyesebb lapjai bevizelt kutyaként, vagy a közös autóba behányó emberként ábrázolják miniszterelnökünket? Ha belegondolunk ez nagyon szörnyű, mert az ország első embere mögött áll a nemzet, a magyar nép is. Bizony nagyon elgondolkodtató, ha szerintük (mármint a világ közvéleményét befolyásoló lapok szerint ) ilyen a mi főnökünk. Akkor mit gondolnak rólunk, a beosztottjairól is? Semmiképen nem kellett volna idáig eljutnunk. A nagyvilágban nagyon kevés ország vezetőiről jelennek meg ilyen megalázó karikatúrák és gúnyrajzok. Ilyen a mi első emberünk? Akit, ha szeretnünk nem is kéne, de legalább büszkének kéne lennünk rá. (A gazdasági eredményeink alapján akár meg is tehetnénk.) A Fidesz választói azonban, ha van vér a pucájukban, akkor most nagyon felháborodnak. Legalább nekik ki kellene állniuk Orbán Viktorért. Annak idején, amikor az ugyancsak megosztó szerepet játszó Joszif Broz Titót, láncos kutyának ábrázolta a szovjet tábor, volt harcostársai és az egész Jugoszlávia felháborodott ezen. Igazán még a háborútól sem féltek volna. Sőt egyként álltak ki Tito mellett. A későbbiekben nem is nagyon mert a Vörös Óriás a hős partizánvezérrel, a náciktól önmagukat felszabadító délszlávokkal kekeckedni. Most nálunk az ellenzék nyilván dörzsöli a tenyerét és azt mondogatja, úgy kellett neked. Most végre túllőttél a célon, azt hitted mindent megengedhetsz magadnak. Hát bukjál csak bele! Magadnak csináltad. Te építetted ki ezt az autokrata, velejéig romlott, korrupt rezsimet. És addig provokáltad a brüsszelieket, míg azok aztán végre megunták a ba…gatást és most ki adták az utad. A te személyes felelősséged ez és ha reményeink szerint bukni fogsz, azt csak magadnak köszönheted ! Sajnos azonban bennünket is magaddal ránthatsz!
Igen ám, de ennek a játszmának még koránt sincsen vége. Az első dühöngő kormánypárti nyilatkozatok után máris kiderült, hogy Orbán hajlandó levetetni a gyűlöletkeltő plakátokat, sőt többet ilyeneket ki sem tesz. Ma pedig a Nőnap alkalmából, hölgy újságírókkal közölte: szó lehet akár a bocsánatkérésről is. Erre mondja az ellenzék, hogy mi más lenne ez, mint a szokásos pávatánc. Ami egyébként eddig mindig bejött a kormányfőnek. Most azonban az a helyzet, hogy Manfred Weber saját magát köpné szembe, ha meglágyulna a szíve és megkegyelmezne az alaposan támadás alá vett miniszterelnökünknek. Orbán Viktor persze nem adja fel a küzdelmet és azt mondja Néppárton kívül is tárt karokkal várják. Izzanak a telefonvonalak. Meglehet, de azért jómagam elcsodálkozom a saját hívein, azokon akik, most már bátran kimondhatjuk, a megalázó, megvető, semmibevevő ábrázolásokon még csak ki sem akadnak. A bevizelt kutyaként és a közös uniós autóba hányó emberként ábrázolt főnöküket szinte még megvédeni sem látszanak. A helyükben már most kezdeném szervezni a tiltakozó gyűléseket a kizárást indítványozó országok nagykövetségei előtt, és összekürtölném a békemenetet is. Hiszen, mint Orbán Viktor is mondja, ő a magyar emberek közös akaratát teljesíti, és a mandátumok nyelvén beszél. E szerint csaknem hárommillió ember sértett önérzetéről, megalázott nemzeti büszkeségéről van itt szó! Amúgy pedig, pártszimpátiám és választói irányultságomon túl, meg kell hogy mondjam, én sem kedvelem, amikor országom első emberét lekutyázzák ! Mert ezzel engem is lekutyáznak valahol.
Az Economist, a világ egyik legtekintélyesebb gazdasági lapjának gúnyrajza