2020
25
03

Mesélni járvány idejében

A vírus összezár bennünket és esélyt ad arra, hogy mindent új alapokra helyezzünk. Nézeteinket a világról, gazdálkodásunkat, kultúránkat, talán egy új emberi civilizációnak is egyengeti útját, amely kivezet bennünket az eddigi zsákutcából.Isten keze van ebben, vagy csak egyszerűen egy olyan csapás, ami borzadálya ellenére is kijózaníthat, bölcsebbé és emberibbé teheti immár nagyon embertelenné vált világunkat. Mindenki tudja mire gondolok. Ám nem részletezem a rémségeket, amiket történelmünk során elkövettünk, hiszen mindenki tudja szavakból is: háborúk, forradalmak, árulások, hitszegések, gyűlölködések, népirtások, fajelméletek, igazságtalanságok, vég nélkül sorolni lehet. Mi tehet hát bölcsebbé, igazabbá, jobb életűvé bennünket?  Jómagam mankóként most egy különös műre, Németh László első regényére, az Emberi színjátékra gondolok. Főhőse Boda Zolika négyéves korában csaknem a kanyaró áldozatává válik, de szigorú apja nem hív orvost, hanem mesélni kezd fiának a Zöld disznóról. Holott még soha egyik gyermekének sem mondott mesét. Gépiesen élte le eddigi életét és szűkmarkú világát. Ezúttal megszállja valami különös indíttatás és mesél, csodálatos szövedéket állít fel. “Boda tisztelendő úr nem támaszkodott hagyományra, s bevált trükköket sem ismert, ő maga faragta ki a mese legkisebb ágát is. Ezek az elemek többnyire fantasztikusan vadak és költőietlenek voltak, de olykor-olykor poézis mellé is odahibáztak. A fűzfa elátkozott királyfi, s a herceg, aki botot nyesett róla, karját vágta le. A garabonciásnak volt egy csodálatos szalmaszála, csak a földbe kellett szúrnia, s minden nedvesség belé szaladt, így szárította a szegény parasztok földjeit. A harmat a csillagrácsos börtönében sanyargatott hold-királylány könnye volt,  a zápor a boszorkányok kiszakadt tömlőiből patakzott elő”. Ilyeneket és hasonlókat mondott az apa beteg fiának, aki aztán egyik napról a másikra meggyógyult, de a meséről soha többé nem tudott lemondani, attól fogva kérte, követelte, könyörögte apjától, aki végül mindig meg is adta neki.

Ez az új járvány is rákényszeríthet bennünket arra, hogy meséljünk. Mert a mese az egyik legősibb kultúrtörténet, tiszta forrása az emberi  léleknek és minden nép, a legkisebb közösség kincse is egyben. Minden a meséből indult ki. Minden történet, irodalmi mű, mítosztól a regényig, mondától a képregényig és hát a világhódító filmig is, a meséből vette át alapjait. Így hát édesapák és édesanyák, meséljetek. Ne várjatok másra, ne hagyjátok, hogy mások meséljenek helyettetek- rafinált üzleti fogással nagy hasznot csinálva –  tömegfogyasztóként, futószalag- zsákmányként megcélozva benneteket és utódaitokat. Meséljetek a saját szívetekből és lelketekből, találjatok rá arra a kezdetre, az ősi forrásra, ami elindította az emberi civilizációt az útjára, Hiszen nem késő még mindent újra kezdeni, egy jobb és bölcsebb világért cserében. Talán akik most a kényszerűségből összezárva elmondjátok saját szavaitokkal és képzeletvilágotokkal meséteket gyermekeiteknek, egy új világot teremtetek. Ennek lesztek hírnökei és majd a szavatok, a bölcsességetek, a szívetek melege és a lelketek ereje újra apáról fiúra száll. Nem mellesleg gyógyíthat is, gyógyíthat embert és meggyógyíthatja akár az egész világot.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide