2019
20
11

Mit is ünnepelünk Karácsonykor?!

Tévedés! A karácsony nem a szeretet ünnepe, mint azt az egyik soproni hetilap jegyzetében olvashatjuk. Mert a szeretetnek valójában nincs is ünnepe. A karácsony a Názáreti Jézus születésének ünnepe. A szeretet pedig a legszegényebb, üres zsebekkel támolygó, soha eléggé fel nem öltöztetett, soha jól nem lakatott, állandóan szomjas, mindig sóvárogva vágyódó emberi érzelem, mert igazán szeretni csak nagyon kevesek tudnak.Vajon ki tudna teljes mértékben megfelelni Szent Pál szeretethimnuszában leírtaknak? Ki lenne képes annyit odaadni másoknak, a másiknak önmagából, hogy neki semmi se maradjon ?Pedig a hírneves apostol éppen erről beszélt. A világegyetemben eddig egyetlen valaki volt csak erre képes, méghozzá éppen az ünnepelt, a Názáreti Jézus. Szent Pál igehirdetése teljes mértékben őreá vonatkozik. Ám példáját bármikor és bárki  követheti és bizony azért akadnak mégis olyanok, akik megközelítik az ő szeretet nagyságát, mint például a nemrégiben szentté avatott Teréz Anya, és persze még mások is a történelemben.

Szent Pál sokak által ismert himnusza pedig ekképpen szól. Talán nem árt ezúttal is megismételni vértől, háborúktól, erőszaktól, haragtól, gyűlölettől és hatalomvágytól, pénzimádattól, hazugságoktól és önzéstől teli világunkban:

“Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.

Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”

(1Kor 12,30–13,13)

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: