2019
07
09

Nálam a napfény a befutó

Jönnek a választások. A kormánypártiak hatalmas összegekből nyomulnak, teleszórják a várost óriásplakátokkal-  de ez is a mi pénzünk valahol. Az ellenzék reménykedik és harcol, pénze azonban alig van. Mindenki ígér, mindenki népszerű akar lenni. Csupán a Nap és a fénye változatlan. Évmilliók óta megbízhatóan felkel és lenyugszik naponta. Nálam ő a befutó, meg azok, akiket ámulatba ejtett csodája.Tényleg a napfény. A történelem néma tanúja. Voltak, akik észrevették szépségét és rajongtak érte, úgy mint ama Ferenc Assisiből, a Napfivér, aki elhagyta apja vagyonát és a szegények hiteles szolgája lett, egyben az Úré is. Mások a hatalom és a luxus pompájában fürödtek, birodalmukon soha nem nyugodott le a Nap. Ám végül XIV. Lajos számára is végleg levonult az életének horizontján. Nézem a mi szépséges Kárpát-medencénket a térképen. Hányszor ébredt itt a Nap, és vajon hányszor nyugodott le, amióta elfoglaltuk helyünket a történelem síkján. Pontosan nem lehet kiszámítani, de megközelítőleg igen. És belegondolhatunk, milyen csaták, ünnepek, szomorúságok, drámák és sorsfordulók hátterét adta mindenkor. Voltak művészek, akik nem tudtak betelni a szépségével, mint a mi Munkácsy Mihályunk. Költők és írók, akik fogalmazni próbáltak róla. Itthon és külföldön egyaránt.Engem például a lengyel Stanisław Supłatowicz története fogott meg e tekintetben a leginkább. Ő írt csodálatos sorokat a természetről és a Napról ifjúsági regényeiben.A folyó felett már dal szárnyal, a préri megtelt hóvirággal. vadludaktól zeng a nádas, Napba vette útját a sas. Cserélj bundát, Mokwe testvér, meleget hoz délről a szél.” A lengyel író  indián származású. Szülőhazájában, Kanadában Sat-OKh , vagyis Hosszú Toll volt a neve. Álljon most itt a története röviden:

“Sat-Okh életrajzi elbeszélése szerint édesanyját, Stanisława Supłatowiczot 1905-ben száműzték az orosz hatóságok egy cárellenes szervezkedés miatt  Szibériába. Onnan az Orosz Birodalom legtávolabbi területére, Kamcsatkára került. Innen megszökött Alaszkába, majd tovább Kanadába, a Mackenzie folyó környékére, ahol egy indián törzs, a sevanéz fogadta be. Itt a lengyel nő összeházasodott az egyik törzs főnökével, Leoo-karko-ono-mával (Magas Sassal), aki a legendás főnök, Tecumseh leszármazottja volt. Több gyermekük közül a legkisebb fiuk volt: Sat Okh (Hosszú Toll).

A ’30-as évek végén Stanisława elhatározta, hogy meglátogatja szülőhazáját, a függetlenné vált Lengyelországot 1937-ben megvalósult a terv, az útra az asszonyt felnőtt fia, Sat Okh is elkísérte. A második világháború kitörése miatt az anya és fia Lengyelországban ragadtak.

1940-ben Sat Okh fogságba esett, a Gestapo az auschwitz-birkenau-i koncentrációs táborba szállította, de út közben sikerült megszöknie, majd beállt a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) partizánjai közé, és harcolt a németek ellen, többször megsebesült, vitézségéért kitüntették.

A háború után matrózként dolgozott hajókon. Hivatalos lengyel okmányaiban az anyja nevének férfi változatát használta.

1958-ban – 38 évesen – kezdett el írni, első novellái indián gyökereiről szóltak. Önéletrajzi ihletésű ifjúsági regényei nagy népszerűséget szereztek a számára Lengyelországon kívül is. Tagja volt az Indián Kultúrák Lengyel Baráti Társaságának (Polskiego Ruchu Przyjaciół Indian).

2003. július 3-án halt meg a gdanski Haditengerészeti Kórházban, július 8-án temették el a város Srebrzysko temetőjében”.(wikipédia)

 

 

 

(Egyes kutatók megkérdőjelezik Sat Okh indián származását. Azt állítják, hogy Stanisław Supłatowicz az 1920-as években (esetleg a huszadik század elején) vagy Radomban született, vagy máshol az egykori Szovjetunióban. Nem tudni mi az igazság. Művei azonban önmagukért beszélnek.) Erről írta Jirzi Menzel: “Egy történet bája nem abban van, hogy igaz, hanem abban, hogy terjesztik.”

 

 


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide