2018
01
06

Ne lepődjünk meg, ha farkast látunk

Ne lepődjünk meg, ha  a Sopron környéki erdőkben netalán farkassal találkozunk. Nyugat-Európa védett vadonjaiban az elmúlt ötven év alatt alaposan elszaporodott a vadállomány. Talán ennek következménye, hogy 2010-ben a légvonalban negyven kilométerre fekvő Schneebergen farkasok pusztítottak el egy juhnyájat. Tavaly tavasszal pedig a Szentmargitbánya melletti erdőben őzgidát marcangolt szét egy szürke farkas. A vadak közelednek városunkhoz…

A trianoni országrablás egyik végzetes következménye lett a medve és farkasállomány kipusztulása. 1730-ban még azt írta  Bél Mátyás a Magyarország népeinek élete című munkájában, hogy “nem csak a hegyeket, a sík vidéket is kedveli, kivált ahol erdő van…Ha járható télen a mező, a farkasok a háziállatokban is tesznek kárt. Behatolnak a falvakba, udvarokba, s amit találnak, még a kutyákat is elragadják […]Nyáron, mikor hozzá tudnak férni a legelő nyájakhoz, ezeknek vannak veszedelmére… Éjszaka a legelő lovakra leselkednek. Bizony nincs ország, ahol nagyobb kárt okoznak, mint Magyarországon.”

Aztán a megcsonkított országban 1920-tól a 80-as évek elejéig többé egyetlen ordast sem láttak. Lassan kezdtek visszaszivárogni a Kárpát-medencébe. Ma már a Bükk-hegységben természetes az ott élő több farkascsalád is. Az aranysakálok ugyancsak visszatértek. Ma már a Magyarországon élő több mint hétezer aranysakál adja Európa aranysakál-népességének 11 százalékát. Európában körülbelül 12-13 ezer szürke farkas él. A szakemberek szerint egyre több farkas talál otthonra a szomszédos Ausztriában, mert a franciaországi és az olaszországi populáció a védelemnek köszönhetően növekszik, ezért az állatok új vadászterületeket keresnek.   Valószínű, hogy a jövőben táplálékot, új életteret keresve a közelünkbe is betéved néhány példány. A barna medvék már rendszeres látogatóinkká váltak. Legutóbb  megjelentek Heves megyében is. Karácsondon mától kihelyezett feliratokkal medveveszélyre figyelmeztetik a lakosságot.

A farkasoktól azonban, a szakértők szerint nem kell félni, kerülik az emberrel történő találkozást. 2001 óta fokozottan védett faj hazánkban. Többségük az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Parkban él, de alkalmanként a Zempléni-hegységben, a Mátrában és a Gemencben is felbukkan egy-egy példány. Rövidesen talán Sopron környékén is.

 

 

Forrás:magyarmezogazdaság. hu

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: