Népszerű papok

Egyszer Bindes atyával készítettem interjút a bűn és a bűnbánat kérdéseiről. Gondoltam ezzel az igazán nem könnyű témával kicsit “megfogom ” a nézeteiről és gondolkodásmódjáról ismert, népszerű soproni papot.II. János Pál éppen akkor adta ki körlevelét a gyónás megreformálásának sürgősségéről, nagyobb együttérzést és empátiát szorgalmazva a felkentektől. Talán zavarba lehet hozni egy katolikus papot? Bevallom riporteri vénám kicsit erre a méltatlan késztetésre is hajlított. Ám Bindes atyát nem olyan fából faragták, hogy ki lehessen zökkenteni az általa képviselt mély emberi szeretet és erős hit védelméből. A kérdések egyáltalán nem lepték meg, sőt mintha egyenesen biztatásként értékelte volna a “körmönfont ” tudakozódást. Arról volt szó, hogy miért van szükség egyáltalán a fülbegyónásra, hiszen az nem csupán az ateisták, de számos reformkeresztény elképzeléseiben is ellenérzést, elutasítást válthatnak ki. A papramorgók pedig egyenesen gúny tárgyává tették minden időkben. Aztán a népszerű soproni plébános helyre tette a kérdést. Elmondta,hogy a gyónást kísérő bűnbánat, majd megbocsátás Jézus kereszthalálának és szenvedéseinek jutalma. Aki pedig pusztán csak önmagának vallja be a bűneit, az könnyen belekerül az emberi gyarlóság , az önbecsapás újabb csapdájába. Jó az ha egy keresztény egy másik kereszténynek mondja el vétkeit, mert akkor lelki vezetést és irányítást is kaphat, ez pedig felér egy nagyon komoly lelki terápiával is. Legyen tehát a pap megértőbb, érezze magát jobban bele egy mai modern ember bűnbánati gondjaiba.

Igen lelki terápia. Lelki terápia és megértés, a szív , a lélek közeledése egyik embertől a másikig. A megbocsátó és feltétel nélküli, elfogadó szeretet kibontása önzetlenül és kezet nyújtó nyitottságban. Itt volt kimondva a lényeg, amit Bindes Ferenc és a legalább akkora népszerűségnek örvendő Henczel Szabolcs atya is képviselt. Hiszen róla is írhattam újságírói éveim alatt. (A legutolsó cikkem Soproni zarándokokról szólt, akik megajándékozták Ferenc pápát egy automata mécsesadagolóval. A különleges ajándékot Kriston Pál, a győri Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság igazgatója és Henczel Szabolcs, a soproni Szent György-plébánia plébánosa, valamint Dombi János a soproni Szent Pál Katolikus Szakkollégium vezetője vitte el a Szentatyának.A zarándokok elmondták a pápának, hogy a cselekvő egyház szolgálatában és annak a célnak érdekében ötlötték ki a mécsesadagolót, hogy a szeretet fényét eljuttassák a családok otthonaiba. A mécsesadagoló készítését egy soproni alapítvány támogatja, amely munkahelyeket teremtett a hátrányos helyzetű családok számára, mert mécseseket készítenek. Ferenc pápa megköszönte az ajándékot és külön kiemelte, hogy a magyarok mindig a legjobb feltalálók közé tartoztak.)

Bindes atya és Szabolcs atya titka nem is volt igazából titok. Ők példát mutattak, türelemmel és állandó készenlétben fogadták az embereket és közvetítették szívükbe az isteni szeretet lényegét.Ezért fogadták el őket a soproniak, ezért fordulnak még ma is odaadó szeretettel feléjük, őrzik tisztelettel emléküket. Szabolcs atyát pedig még napjainkban is visszavárják Sopronba. Bindes atya húsz évet szolgált a városban, Henczel Szabolcs “csak” tizenhatot. Napjainkban is emlegetik őket és szomorúan gondolnak arra,hogy mindkét karizmatikus keresztény pap , valahol összeütközésbe került a világi és egyházi hatalom egyes becsontosodott, feudális szemléletű képviselőivel.Természetesen megemlítve a másik oldalt is, a számos haladó szemléletű kivételt is, akik pedig akár magas rangú vatikáni elöljáróságként is testvéri örömmel és tisztelettel látogattak el hozzájuk. Mert ők ketten többet jelentettek az átlagnál, mert ők értettek az emberek nyelvén, meg tudták őket szólítani és meglátták mindennapi gondjaikat , osztoztak örömeikben és bánatukban, rendkívül népszerűek voltak nem csupán a hívők, de még az ateisták körében is. Bindes atya este fél nyolckor kezdődő gitáros miséi százakat vonzottak, az a mély személyes kapcsolat, amit ő mint pap a hívőkkel ki tudott alakítani mindenkiben mély nyomot hagyott. Egy valaki így emlékezett róla: “Amikor 2004 környékén ide vetődtem a városba, kapaszkodót keresve, itt találtam meg a Szent Györgyben.Mise végén Bindes atya elmondta, hány diáknak nincs még albérlete.Mennyi újszülött baba született, melyik anyukának van mások számára is tápláló anyateje.Ha valami jó hírt jelentett be, tapsoltunk is a templomban. Oltalmat éreztem”.

Se szeri, se száma azoknak a történeteknek is, amelyekre Henczel Szabolccsal kapcsolatban emlékeznek a város lakói. Ő volt az akinek közösségteremtő ereje felbecsülhetetlen volt. Kötődött az ember élet sorfordulóihoz és segítette a nehézségben hozzáfordulókat, keresztelés, esküvő és temetés egyaránt szolgálatának fénykörébe került. Láthattuk őt sportrendezvényeken, iskolai eseményeken, ha kellett az osztályfőnökkel együtt látogatta meg a családokat első áldozás és bérmálás előtt, nászmiséire pedig sokan meghatódottan gondolnak ma is. A fiatalok úgy jellemezték csak egy véleményt idézve: “Szabi atya a legjobb fej. Ha minden pap olyan lenne, mint ő, sokkal többen járnának templomba és nem feltétlen a vallásosságuk miatt, hanem azért a sok szeretetért és pozitív energiáért, ami belőle árad, arról nem beszélve, hogy jó humora is van”.

Most persze nem az a célom ,hogy áradozzak a két atya soproni munkásságáról és éveiről. Írhattam róluk, találkozhattam velük és ez nekem is sokat jelentett. A mai nehéz időkben nagy szükség volna rájuk egy Sopron méretű közösségben, merthogy Bindes atya már csupán emlékeivel tud hatni az emberekre, de Szabolcs atya most falusi papként szolgál, igaz régi álma volt ez, de ahogy valaki megfogalmazta: “a hitelét alapja nem csupán egy körmenetből áll, sem nem egy püspöki áldásból! A krisztusi útmutatás alapja az, hogy a mindennapokban miként nyújtunk segítő jobbot a bajba jutott embertársunknak! Többször jártam azóta plébánia udvarán, és szinte hihetetlen az a csend és némaság amely körülveszi most azt a helyet, amely egykor élettel és gyermeknevetéssel töltötte meg a teret!Eltűntek a ministránsok, a fiatalok, a szülők, akik ha bepillantottak a kapun, biztosan találtak ismerőst egy jó beszélgetéshez!És nem visszhangzik az udvar sem Szabi atya orgánumától!Kevesebb lett a város egy pappal. Remélem egyszer még lesz közös karácsonyunk, és rendezvényünk, Henczel Szabolcs atya “.

Fénykép: Gyémántmise. Horváth Endre felvétele.