No milk today…
Van amikor az ember olyan szomorú, hogy semmi sem kell neki. A bánatát a kedvenc teje sem tudja enyhíteni, mert otthagyta a szerelme. Erről szól Hermans Hermits világhírű dala a hatvanas évekből. Nekem ma is finom a tej, még ha nem is a tejes ember hozza. Viszont meg nem tudnám inni a paradicsomitalt, mert az apám halálát juttatja eszembe, utolsó perceiben azzal próbálta égető szomjúságát oltani.Bizony az ízek, az illatok felidézhetik a múltat. Egy régi fiók levendula illata elővarázsolja az évtizedek óta halott nagymamát. Elindítja az emlékezést, ami lehet olyan édes-búsan szomorú. A medvecukor zamata a régmúlt gyerekkor emlékeit eleveníti fel. Pontosan látja magát az ember mondjuk tizenkét évesen, amikor szűkös volt a boltok választéka, de a nyarak olyan szép hosszúnak tűntek és a telek vad hidegnek, nem olyannak, mint a mostaniak, sokkal hidegebbnek, amikor az utcákon is lehetett még korcsolyázni, olyan kevés autó járt még azokon. A korcsolyát pedig bakancsra kellett felrögzíteni, méghozzá korcsolyakulccsal. Ha az ember elveszítette nagy bajban volt, mert a kori fogóval, feszegetéssel csak a bakancstalppal együtt jött le. A múltkor megtaláltam anyám régi pénztárcáját és kinyitottam az meg finoman belehelt orromba valami különös, ismerős illatot, a kamillás kézkenőcs illatát, amivel dolgos kezét puhította egykor.
Próbálja csak ki bárki, aki emlékezni akar. Ne űzze fejében félálomban az eltűnt dolgokat. Ne erőltesse gondolkodással az agyban elraktározott emlékfoszlányokat. Keressen régi tárgyakat, megmaradt emlékeket, szemüveget, levélborítékot, képeket, könyveket, papírvágót, bögrét, órákat, gyertyatartót. Sokkal élesebben bevillannak elméjébe a múlt képei róluk, mert magukon hordozzák egykori gazdáik íz vagy illat lenyomatát. Hiába tisztítottuk meg rengetegszer, hiába mostuk és töröltük el, valami csoda folytán a szívünkhöz közelállók üzenete rajta marad. Rajta marad a tárgy megőrzésének idejéig, rajta marad akár generációkon átívelve is.