2018
20
01

No rovar! Éljen a véres hurka!

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter Berlinben, a Globális Élelmezési és Mezőgazdasági Fórumon kijelentette, hogy mi magyarok, nem kérünk a rovarfehérje emberi fogyasztásából, a géntechnológiával előállított élelmiszerekből és a mesterséges húsokból. Elsőre tisztelet is övezhetné kurucos kiállását mondjuk a csípős parasztkolbász, meg a véres hurka mellett, amennyiben Magyarország egy kitűnően elszigetelhető mintaország lenne a nagy globális világban.Csakhogy sajnos ez nem így van. Mi sem nézhetjük felsőbbrendűen a világ szegény övezeteiben nyomorgó és éhező milliókat. Nekik bizony a rovarfehérje alapú és génmódosított élelmiszerek is megmentenék életüket az éhhaláltól. Ráadásul nem is olyan átkozott mérgek ezek, mint ahogyan elsőre gondoljuk, hiszen kellő szakértelemmel és gondos ellenőrzéssel az emberiség megmentőivé válhatnak. Az általam nagyra becsült Bálint gazda, aki aztán cseppet sem nevezhető globális élelmiszer ügynöknek, a génmódosítást óriási találmánynak nevezi. Nyilatkozata szerint jelenleg körülbelül kétszázmillió hektár területen termelnek génmódosított növényeket, leginkább szóját, földimogyorót és gyapotot. Kis hazánk vajon miként tudná kikerülni ezeket az hatalmas méretekben zajló folyamatokat? A gyapotnál például egyetlen gén módosításával ki lehet választani a kívánt színt. A megrendelő egyszerűen megmondhatja a termelőnek, milyen színű gyapotot akar, és ezzel az utólagos festést is megspórolja, ráadásul nem is fog megkopni a ruha színe. Magyarország vajon képes ellenőrizni, hogy milyen gyapotból készült ruhák érkeznek be ide?

Húsz évvel ezelőtt még undorodva hallottunk a sushi-ról, vagyis a japán nyers hal specialitásról. Ma már tudjuk tápanyagban értékes konyhai fogás, ami nem okoz semmiféle betegséget.Honfitársaink közül is sokan fogyasztják. Tudom, hogy a pacalpörkölthöz, Pékné módra elkészített csülökhöz, paprikás csirkéhez jobban igazodik a magyar ízlés. Nincs is ezzel semmi baj. Mégsem kéne, olyan nagy mellénnyel és szinte megvetően nyilatkozni pláne egy világfórumon, a más alternatív élelmiszerek elterjedéséről. Lassan nyolcmilliárdan leszünk és van egy határ a túlnépesedésben, amikor az élelmezés hadi kérdésnek  bizonyul majd. Azaz, aki az erősebb, akinek a jobb fegyverei vannak, az tudja majd ellátni a népét elegendő élelemmel. Nincsen szándékomban ijesztgetni senkit sem, de nem hiszem hogy éppen kicsi hazánk lenne képes megvédeni élelmiszer alapjait, mezőgazdaságát és ivóvíz készletét. Most még hangoskodhatunk a génmódosított élelmiszer ellen, megvethetjük a rovarevőket. Magabiztosak lehetünk a magyar konyha remekei felől, amelyekről hisszük mindig és mindenkor rendelkezésre állnak majd. Persze, hogy mindenki imádja a gyulai kolbászt, a téli szalámit, a préshurkát, a jó zsíros sül oldalast. Fenébe a szágópálma zsizsikkel és a fehér csokoládés szöcskével, no meg a csótány burgerrel! De tudni illik, például azt, hogy egy kilogramm marhahúshoz 10 kilogramm takarmányra van szükség, míg például a tücsök kilogrammjához mindössze 1,7 kilogramm kell, a tücsökből őrölt liszt 70 százaléka pedig fehérje, ráadásul a rovarok ammónia- és metánkibocsátása is kisebb. Nem növelik az üvegházhatást, az éghajlat változást. Földünk pusztulását. És az sem megvetendő szempont, hogy  kevesebb takarmány megtermeléséhez kevesebb víz felhasználása is szükséges. A rovar alapú élelmiszerek adalékanyagként, fehérje lisztként pedig végképpen hozzájárulhatnak az alapellátáshoz, főként azért mert rengeteg értékes tápanyag van bennük.

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: