Norvég ács építette hídjainkat
Ha nem lopják el mindenét, nem épülnek olyan szép hídjaink és nemzeti épületeink. Guilbrand Gegersen ugyanis azért telepedett le 1847-ben Pest-Budán, mert nem volt pénze tovább utazni. Bécsben fosztották ki, már csak annyi pénze volt, hogy Pestig tudott elutazni, pedig európai körútra indult, hogy az ács szakma csínját-bínját kitanulja.A derék norvég a legjobbkor érkezett hazánkba. A lázas vasútépítkezésekbe kapcsolódhatott be. Aztán a 48-as forradalom is itt érte. Önkéntesnek jelentkezett egy mérnökcsapatba. Utászként világrekordot állított fel. Paksnál harminchat óra alatt épített fel egy pontonhidat. Nem csoda, hogy az osztrák hadsereg félni kezdett tábornokainktól és a hídépítőktől is. Aztán segítségül hívták az oroszokat, így sikerült leverni a szabadságharcunkat és Gegersen is menekülni kényszerült Itáliába.
1851-ben visszatért és akkortól csak az építkezéseknek élt. Számtalan vasútvonal, pályaudvar és vasúti híd megépítése fűződik a nevéhez. Az Ausztriával való történelmi kiegyezés után gründolási láz indult el hazánkban. Gegersen is megbékélt az Osztrák-Magyar Monarchiával. A norvég szakember immár kiteljesíthette mesterségbeli tudását. Pályaudvarok várócsarnokai dicsérik tehetségét, mint például a szolnoki, a nagykanizsai és a székesfehérvári is. Hidat húzott a Vág völgyébe, majd a komáromi Erzsébet híd válhatott a cége és az ország büszkeségévé. A Nemzeti Színház, az Országház, a Szépművészeti Múzeum asztalos és ácsmunkáit is saját cége valósította meg, amelyben már részt vállaltak fiai is. Az 1879-es szegedi árvíz után a város újjáépítésében is részt vett. Ezért nemesi címet kapott és a Ferenc József rend kitüntetettje lett.
Mi pedig hálás köszönettel tartozunk, annak a tolvajnak, aki volt szíves kirabolni annak idején a norvég ácsot, aki ezért ide kényszeredett letelepülni, a mi fővárosunkba. A sors útjai kiszámíthatatlanok és olykor megdöbbentőek.
Forrás: Wikipédia
Fénykép: komáromi Erzsébet híd
hozzászólások lezárva.