2023
08
10
Őszi idill
A lankás soproni hegyoldalban idős pár gyűjtötte a csipkebogyót. Az asszony napsütötte arcán mosoly játszadozott a finom leheletű őszi szélben. A férfi egy kampós bottal húzta magához az izzó vörös szemeket. A lehajtott ágakról komótosan szedegette a jól megérett terméseket. Némán dolgoztak perceken át,de mint akik már nagyon összeszoktak, szemük sarkából figyelték egymást, óvva és bölcs szeretettel. Áldásnak érezték ezt a napot. A hosszú, meleg nyárvéget, amikor még együtt gyűjthettek, mint évezredek óta mindig az ember,aki az ősz ajándékait magtárába vitte,hogy a hideg téli napokon is megízlelhesse a legédesebb csemegéket. A csipkelekvárt, a csipkeszörpöt és a csipkebort. Gyermekként én is találkoztam még csipkebogyó gyűjtőkkel. Volt aki házunkhoz hozta, a portékáját. Anyám örömmel megvásárolta tőle. Aztán lekvárt főzött nekünk gyerekeknek, aminél ízletesebb csemegét azóta sem ettem.
Régi ízek, régi emberek jutottak eszembe a csipkeszedő házaspár idilli képe láttán, amit elém tárt utamon ez az apró nyár végi kaland. Arra gondoltam a boldogság apró pillanatok sokaságából áll össze,de ehhez nyitott szemmel kell járnunk a világban.
hozzászólások lezárva.