2019
10
01

Reggeli káosz a soproni utakon

Hankiss Elemér írt egyszer arról, hogy miként tudjuk megkeseríteni egymás életét, hogy abból jól senki ki nem jöhet. Elég Sopronban autóval közlekedni a belvárosban úgy reggel hat és nyolc óra között, hogy ezekkel a dühítő stresszbombákkal szembesüljünk.Itt vannak például a kukások. Vajon miért ürítgetnek mackós tempóban éppen a legforgalmasabb reggeli órákban, óriási dugókat okozva. Szűkek a patinás belvárosi utcák. Ezekre a százados közművekre akár büszkék is lehetnénk, de amikor tíz méter gurulás, ürítés, gurulás, ürítés, történik, valósággal vért izzadunk, hogy  munkakezdésünkről el ne késsünk. Hát még ha közbe illesztődik egy iskola, ami előtt a hatalmas káosz tovább bonyolítja a helyzetet. Sokan ugyanis autóikkal szinte a bejáratig viszik gyermekeiket, féltő gonddal, nem is gondolva arra, hogy rajtuk kívül mások is szeretnének bejutni az iskolába, mások óhaja is, hogy szabadon és balesetmenetesen közlekedhessenek. Miért nem gyalogol egy kicsit az a gyerek? Miért szolgáljuk ki ennyire, hogy őt magát is megfosztjuk az önállóság megtanulásától? Megannyi megválaszolatlan kérdés. De csak menjünk tovább, azaz próbáljunk tovább haladni autónkkal. Előttünk ismét a kukásautó és mögötte a torlódás. A hatalmas jármű komótos munkatársai pedig blazírt arccal csak tovább araszolnak. Vajon miért nem hajnalban végzik el munkájukat, amikor esetleg senkit sem tartanának fel ?Azután ott vannak a soproni közlekedési lámpák, amelyek a legtöbbször  akkor teszik lendületesebbé  a forgalmat ,ha sárga villogóra átállítják, vagy kikapcsolják őket. Némelyiknél két-három autónál több át sem juthat, mert a volánnál ülők képtelenek egyszerre indítani a sárga-zöldre, hanem egyenként startolnak, mint valami repülőhordozó kényszeres pilótái.

A minap Budapesten valaki felháborodott levelet írt mentőknek, mert azok éjszaka szirénázva robogtak, hogy egy ember életét megmentsék. Az álmából felzavart méltatlankodó tévedéséről szót sem érdemes ejteni. A mentők jogáról  és kötelességükről jobb ha vitát sem nyitunk. Hiszen az emberi élet mindennél fontosabb. Ám mit szóljuk arról a hókotróról, amely a hét elején hajnali fél ötkor elakadt Sopronban a Gesztenyés körút szűk utcáján, mivel szembe jött vele valaki , és ketten már nem fértek el egymás mellett, ezért a sofőr veszettül dudálni kezdett. Így azután sokak álmát száműzte mérhetetlen bunkóságával. Vajon minek köszönhetjük ezeket a mindennapjainkat mérgező anomáliákat? Ezeket az ártalmas stresszbombákat. Lehetne vajon jobban csinálni, lehetne szebben és emberibben egymás mellett élni, közös boldogulásunkra? Bizonyosan. Ám a tanítást, az együttélés normáit, a hasznos értékrendet kinek kéne megtanítania? Még időben…

 

Fotó: Kukások-MTI

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: