2019
18
03

Sopron mandulafája

Sokan ismerik, mert a Fertő tó feletti balfi dombokon szökken erős törzse ágba. Ki tudja hány éves? Viharok, csípős szelek ostromolták, de a simogató napfény is növelte erejét. Tájékozódási pont is egyben, utat mutat a megfáradt  vándornak, a szőlőmunkásnak és találkahelyet a szerelmeseknek. Őrködik a szépséges táj felett.Sopron legszebb és talán legöregebb mandulafájának kijárna a védelem, hiszen nem tegnap bújt ki csírája a magházból. Különös helyen trónol, a balfi dombok kezdetén, egy földkupac tetején már messziről kivehető büszke alakja. A Fehér úton közlekedők óhatatlanul is szemrevételezhetik, a közeli szőlők gazdái pedig közvetlen mellette mehetnek el földjeik megműveléséből érkezve, vagy oda indulva. Most virágba borult az öreg fa, mint ahogy megannyi tavaszon megtette már. Kicsit korán öltötte fel fehér pompáját, mint az a fa is több, mint öt évszázada, amelyről első költőnk Janus Pannonius írt egy csodálatos epigrammát. Szépségét azonban illendő észrevennünk, mert ő is egy igazi reneszánsz csoda. Minden évben sorról sorra újjá születik. A csontig hatoló fagyok idején téli álmot alszik, aztán már az első langyos napsugarak kicsalogatják ezer,meg ezer virágát. Nyár végére termést érlel és bőven megajándékozza vele az arra haladókat, a világ legdemokratikusabb módján, mindenkinek ad édes magvaiból, pedig senki sem gondozza, senki sem ápolja korosodó ágait. Ám ő csak ad , önzetlenül és semmit vissza nem kérően, mint a legjobb anyák. Vénül már, de szívóssága, helytállása példaértékű. Egy napon, mikor már megviselik az időjárás viszontagságai, elfárad a folytonos őrködésben, segítséget kér majd. Akkor milyen szép volna, ha lennének jó emberek, akik meghálálnák neki azt, amit ő is adott évtizedeken át, és ezt a fát védelembe vennék, mert most már nyilvánvaló, hogy ez a mandulafa Sopron leghíresebb mandulafájává nőtte ki magát.

 

Egy dunántúli mandulafáról

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Janus Pannonius( 1434- 1472)

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: