2018
20
10

Szerelem első látásra

Harmadik részlet új könyvemből, amely december elején jelenik meg. Egy család sorsjátszmái kétszáz év tükrében. Főszereplője egy híres magyar orvos-kórbocnok, Arányi Lajos György, akinek családfája és utódai is továbbviszik az elmúlás, a halál kérdéseit faggató sorjátszmákat. A végig izgalmas és komoly filozófiai gondolatokat felvető kötet valójában kétszáz év családregénye is egyben. Küzdelmekkel, szerelmi drámákkal, történelmi viharokkal keretezve.

 

Szerelem első látásra

 

 

– Ej, új idők kezdődnek, de hová lett a haza szabadsága?! – így morfondírozott tovább Arányi, amikor két hölgyet pillantott meg jobbról érkezve.

Az egyikük idősebb, magas termetű, igazi úri dáma, a fiatalabb kísérője pedig egyenesen szemrevaló, formás, karcsú, élénk beszédű nő, aki bordó bársonyruhájában kifejezetten csinos volt. Dekoltázsa szabadon engedte karcsú vállát, és formás melleit is illően megmutatta. Elmélázó barna szemek, hullámos fekete haj és kifinomultan nemes arcvonások.

– Vajon hová tartanak? Valószínűleg a Görög templom irányába, ahol a keleti piac van.

– Igazi zsibvásár. Bizonyosan ruhaanyagot keresnek, mi mást akarnának ott, hiszen a fűszereket, a déli gyümölcsöket, a szolgákkal is megvetethetik. Ők viszont valószínűleg taftért, selyemért, brokátért kívánják meglátogatni a piacot. Ezekhez a kelmékhez jó szem és ízlés kell, na meg tapasztalt asszonyi ujjak, mert a hamisságot kiváltképpen azokkal lehet kitapintani.

Arányi a lassan távolodó nők után nézett. Arany zsebórájára pillantott és már döntött is, követni fogja őket. Megteheti, mert a koradélutáni anatómia előadásig még majdnem három órája van. Valóban jól gondolta a két nő a Görög templom előtti térhez sietett. Már javában állt a vásár. Kirakodtak a fazekasok, üvegárusok, a háztartási cikkek és eszközök árusai. Itt, a part északi részén volt a fapiac is. A főleg úsztatásból származó fát itt húzták partra és vagy nedvesen, vagy szárítás után itt árusították. Ez a fa jórészt a Tátrából érkezett, a kanyargó Vágon úsztatták le a tutajos tótok segítségével. A vizes fának gyanta illata volt, ebből mélyeket szippantott a professzor, életerővel töltötte el. Most a negyvenes éveihez közeledve meglett, jól szituált férfinek tudhatta magát, de már hiányzott neki egy társ, egy olyan nő, akivel megoszthatja örömét és bánatát is. Akivel családot alapíthat, mert a gyerekzsivajt, az otthon melegét egyre jobban nélkülözte magányos életéből. Idejének nagy részét ugyanis a kutatások és a tanítás kötötte le. Esténként hazaérve pedig csak idős cselédasszonyának, Sára asszonynak korholását hallhatta folytonosan visszhangzani a fülében:

– Ej, professzor úr! Keresnie kéne már magának egy szemrevaló vászoncselédet! Üres a ház asszony nélkül!

Így ahogy gondolataiba mélyedt az élelmiszerárusok bódéihoz érkezett. Erős illatok csapták meg az orrát, mindenféle húsok, halak már-már kellemetlen szaga, amelyek az erős napsütésben csak ideig-óráig maradhattak frissen. A zöldségesek, gyümölcs-, aszalványárusok, fűszeresek pultjainál azonban szívesen megállt, messzi tájak ízét-zamatát hordozták a kínált áruféleségek. Molnárok, pékek, kenyérsütő asszonyok, perecesek is jöttek az ország minden részéből. Hájas kofaasszonyok, budai sváb nénik kínálgatták a frissen sült cipókat és kifliket. Kedve lett volna venni belőlük, de most úgy gondolta megszaporázza lépteit. Eljutott egészen a szalonna-, füstölthús-árusokig. A fésűsök, pipások, a könyvkereskedők és a könyvkötők is itt táboroztak, no meg a zsidó rőfösök, akik ruhaneműket, mezőgazdasági és kézműves eszközöket, szerszámokat, háztartási cikkeket árusítottak. A vásárok forgalmát nagyban növelték a mozgóárusok, a lacikonyhák, a fuvarosok, a fogadók sokasága. Húszezer szekér is érkezhetett erre a napra, mintegy négyszer annyi igavonó állattal, s eladók és vevők hada vonult fel. A pesti vásárokon volt a legnagyobb a szórakoztató rész. Képmutogatók, mutatványosok, bábszínház, cirkusz, állatsereglet, bűvészek, panorámák, panoptikumok, hipnotizőrök és egyéb szórakoztatók, aztán sütögetők, pecsenyések, lacikonyhások, tavernák, kocsmasátrak, török édességesek, kávésok, fánk- és pogácsasütők, palacsintások szállták meg a vásártereket, a vásárutcákat.

Ez már túl soknak is bizonyult Arányi számára, aki legutoljára évekkel ezelőtt járt piacon. A két asszonyt vizslatta tekintetével.

– Vajon hová lehettek? Már vagy fél órája koslatott utánuk. De bizony azok nem álltak meg a közönséges portékákat kínálgatók hadai előtt, valami egészen különlegeset kerestek. Aztán meg is találták az egyik zsidó rőfösnél, Saul Árminnál, aki híres volt bőráruiról, csizmáiról, cipőiről; no meg a drága szűcsmunkákat, textíliákat, vásznakat, gyolcsot, selymet, posztót, szövetet és az ezekből készült kelméket is csak nála lehetett olyan bőségben megtalálni, mint senki másnál, hiszen portékáinak nagy részét velencei kereskedőktől vásárolta.

– Óhajtanak a nagyságos asszonyok, tisztelt hölgyeim!- fordult feléjük Ármin, aki óhitűként vaskos szakállat és hosszú göndör pajeszt viselt, kalapja a legfinomabb nemezből készült.

– Ó kedves Ármin, már megint elkápráztat bennünket ezekkel a keleti selymekkel és bársonyokkal, nem igaz Johannám!- fordult az idősebb asszony kísérője felé.

– Drága anyám én nem is tudom, elsőre mit válasszak. Elkápráztat ez a sok színes anyag – válaszolta mindjárt a fiatal nő.

– Talán ezúttal nem is selyemre gondoltam, megfelelne a taft, a brokát, a krepp vagy akár a muszlin anyag is. Abból csináltatnék krinolin szoknyát magamnak, a színezés például bordó lehetne.

– Madame, ezek a finom kelmék most érkeztek Itáliából, keleti kereskedők hozták Velencéből, a lagúnák városából. Bőven akad köztük olyan, amilyet kegyed keres magának- mondta Ármin fellelkesedve és azonnal öt – hat féle anyagot terített ki a hölgyek elé. Szakavatott kézzel simított végig a kelméken és egyiket Johanna kezébe adta.

– Gyönyörűség megfogni is, nézze csodálatos anyag, és bordó mintás, ahogy kívánta. Önöknek kedvezménnyel kínálom, mert a hölgyeket, törzsvásárlóimnak tekinthetem. Ezúttal csak hat ezüst Florin[1] métere.

– Ármin, csak nem gondolja komolyan, hát mi ebben a kedvezmény? – fortyant fel mindjárt az anya.

– Mondjon jobb árat, vagy tovább állunk, mások is árulnak ám muszlint!

– Ó asszonyom ilyet sehol nem talál, arról biztosítom, na de lássák, kivel van dolguk, az öreg Ármin 4 Florin hatvan krajcárét csak Johanna asszonynak.

– Három Florin negyven krajcár! – alkudott határozottan Joachimné.

– Legyen! Jó legyen! Na, rendben! Mert, ma jó napom van, mert maguk igazi úriasszonyok- mondta tetetett megalkuvással az öreg zsidóember. Aztán hátrakiáltott sátrába asszonyának: – Ráhel, no! Hozzon nekem abból a benti muszlimból!

Gömbölyű, mosolygós arcú, alacsony asszony bukkant elő a kért anyaggal és szótlanul urának nyújtotta. Johannáék mindjárt két bécsi öllel[2] vettek, de még ki sem számolhatták a csengő érméket, hirtelen egy kétes alak termett mellettük. Csuklyába temette arcát az idegen és gyors mozdulattal kitépte Joachhimné kezéből a bőrtárcáját, aztán már futott is vele.

– Fogják meg tolvaj! – ordította el magát Saul Ármin magából kikelve.

Johannáék az ijedtségtől megdermedtek. Arányi, aki a közelből végig tanúja volt a vásárnak, ekkor lépett közbe. A fickó a zsákmányával tőle alig méterre futott el, így ezüst oroszlánfejes sétapálcájával pontosan célozva lesújtott a tolvaj fejére, az pedig megszédülve a csapástól a földre esett. Látszott, hogy összegörnyed az ütés okozta fájdalomtól, halántékán vérerecske csordult le. A professzor pedig meghazudtolva egyetemi rangját és tekintélyét irgalmatlanul csépelni kezdte a szerencsétlent.

– Hagyja már! Hagyja, kérem! – lépett közbe Johanna feldúlt, kipirult arccal.

Kicsavarta a nyomorult kezéből a tárcát, aztán tüzes barna szemét Arányira szegezte:

– Gondoltam még agyon veri!

– Asszonyom, ha megengedi Arányi Lajos György kórboncnok, orvos professzor a pesti egyetemről – emelte meg kalapját a doktor úr.

– Joachim Johanna! Köszönöm uraságodnak! – felelte a fiatalasszony aprót pukedlizve.

Úgy érezte, mintha ezt a férfit már valahonnan ismerné. Fürkészve nézett rá. Valami furcsán megmoccant szíve mélyén. Sokáig szemeztek egymással, kíváncsian, felszabadultan, míg Johanna édesanyja diszkrét köhintése ki nem zökkentett őket a váratlan találkozás különös pillanatából.

– Mi legyen a gazfickóval? – kérdezte a világ legtermészetesebb hangján.

– Adják át a pandúrnak! – fordult most Arányi a rőfös zsidó felé, de látszott rajta, hogy a tolvaj sorsa egy cseppet sem izgatja, annál inkább a szép barna asszony kötötte le figyelmét, akit a zsiványnak köszönhetően ismert meg.

De már jöttek is a törvény emberei, felnyalábolták a szerencsétlen tolvajt és a csendőrőrs irányába vonszolták el. Valószínűleg régebb óta ismerhették már a tettest. Ilyen gyorsan ment ez akkoriban, amikor még az osztrák pandúrok gondoskodtak a magyarországi rendfenntartásról.

Mi tagadás kész boldogság volt Arányinak visszakísérnie a két hölgyet a hintójukig, amely a Molnár utca végénél várta őket. Illedelmesen beszélgettek sétájuk alatt, de a fiatalok gyakran váltottak tekintetett, Johanna szépsége megbabonázta a professzort, aki már azon törte a fejét, hogy újabb találkozót kér a mamától. Így is történt.

 

[1]Florin: (florint) a forint régies alakja

[2]Öl Régi magyar mértékegység. 1 bécsi öl = 1,89648 m

 

A könyv előrendelhető a kuntz.zoltan@gmail címen vagy facebook oldalamon!!!

Az új kötetet ezúttal is az Oriold és Társai könyvkiadó jelenteti meg!

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: