2018
24
04

Szülni mentem Ausztriába!

Egyre több magyar születik a határon túl. Sokan átingáznak Ausztriába a színvonalasabbnak és megbízhatóbbnak tartott kezelésekért. P.Vera 31 évesen vállalt babát és mert évek óta nyugati szomszédunknál dolgozik, tudta mire vállalkozik. Rövidesen  3 kilós 20 dekagrammos kisfiúval ajándékozta meg vonatvezető férjét.

–  Már a terhesség korai szakaszában kórházat  választottam Bécsújhelyen. Szó szerint  ágyat foglaltam magamnak a szülés kiírt dátumára. Mindenütt nagyon udvariasan és szinte szolgálatkészen bántak velem – meséli P.Vera, aki most már egy hét hónapos kisfiú boldog anyja. Majd így folytatta: A szülést megelőző kötelező orvosi vizsgálatok hasonlóképpen viszonylag gyorsan és készségesen zajlottak le, ráadásul  csak havonta egyszer, utána pedig még ritkábban kellett megjelenni a nőgyógyásznál.Természetesen a kötelező szűrések  is voltak, mint pl. a Down-szűrés, vagy a 18-21. heti genetikai ultrahang, ami szintén   itt történik meg akár térítésmentesen. A leendő anyukáknak 4 választási lehetőségük van, hogy hol szüljenek: privát kórházban, államiban, egy speciális születésházban, vagy akár a saját otthonukban. Jómagam az állami kórházat választottam.  Attól függően, hogy természetes úton vagy császármetszéssel jön világra egy kisbaba, 3-5 napig kell az anyukának és a babának az intézményben maradnia. Én négy nap után hazamehettem a férjem kíséretében.

– Ebbe a kórházba nem kellett otthonról elcipelnem a fél házat, mint mondjuk Magyarországon. Minden a rendelkezésre állt a tisztasági és szoptatási betéttől kezdve a babaruháig és nedves törlőkendőig, tehát nem csak az anyának, hanem a babának is. Nekem csak a pipere holmikról kellett gondoskodnom, hogy a férjem Árpi, itt is csinosnak lásson.

– A kórterem és a fürdőszoba mindig tiszta és jól felszerelt volt. A szülésem viszonylag könnyen ment, kisfiam világra jövetele fantasztikus boldogság volt számomra. Az egész család büszke volt rám, és a férjem szerelmesebb mint valaha. Az ápolók és az orvosom mindvégig figyelmesek voltak velem. A leginkább pedig az lepett meg, hogy  minden segítséget megadtak. Péterke  és én szoptatási tanácsadáson vettünk részt. Beiratkoztam a szülés utáni helyreállító tornára is. Kisfiam az első pillanattól kezdve velem lehetett. Olyan asszonnyal is találkoztam, aki  pár órával a szülés után hazamehetett az újszülöttjével, s a bábák a következő napokban az otthonukban látogatták meg anyát és gyermekét.

– Csak hab volt a tortán,  hogy minden nap 2-3 menü közül lehetett választani. Ízlésesen és praktikusan tálalva hozták az ételt, bőven elegendő volt mindenkinek. Ettem a kórházban padlizsánkrémlevest, főtt marhahús szeleteket  olaszos paradicsom szósszal, főtt krumplival és friss jégsalátával. Még desszertet is kaptunk, csokikrémes szeleteket.  Ha valaki igényelte gyümölcsteát, narancslevet ihatott az ásványvízen kívül. Az étkeket és italokat frissen szült nők ágyához hozták. Olyan ágyakban feküdtünk, amelyeket etető polcokkal láttak el, így kényelmesen fekve lehetett enni és inni is.

– Ami pedig nagyon lényeges, hogy nem fájt az ember feje, hogy mennyit kell adnia a borítékban. Itt nem volt suttogó pletyka tárgya, mint otthon, hogy a legjobb nőgyógyászok tarifája merre jár a csillagos égben. Sőt kifejezetten kérték a kórház honlapján már előzetesen is, hogy ilyesmivel senki ne próbálkozzék. Úgy látszik, pontosan tisztában voltak vele, hogy a magyar határon túl milyen világból érkeznek a magyar nők. Nem én voltam az első páciensük, és azt hiszem az utolsó sem – fejezte be történetét Vera. Ami nagyon tanulságos lehet, határon túl és itthon egyaránt.

 

A fotó illusztráció

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: