2017
10
10

Tanuljunk Izlandtól!

Tavasszal két nagylányom megjárta Izlandot. Sok szépet meséltek a szigetországról amikor megjöttek, de magam csak mosolyogva, az út sikerét nyugtázva hallgattam őket. Most, hogy az izlandi válogatott bejutott a labdarúgó világbajnokságra jobban utána néztem a néhai vikingek utódainak. Meglepő dolgokat fedeztem fel. Bizony tanulhatnánk ettől a Miskolcnál mindössze másfélszer nagyobb lakosságszámú országtól. Nem olyan gazdagok, mégis nyugodtan élnek, nincs köztük széthúzás, a világon a legjobban megbecsülik a nőket és náluk stadionépítési láz nélkül is bevált a “fociterápia”. Sőt annak egyik különös oldala is, a tavaly nyári Európa-bajnokságon aratott sikerük után, rekordszámú gyerek született, az izlandiak ugyanis szexszel ünnepeltek.Sokat írtak már az ország csodálatos tájairól, vulkánokról, vízesésekről, tiszta vizű folyókról. Olvashattunk a hőforrásokról és gejzírekről, amelyek természetes melegítői a a házaknak, üvegházaknak, farmoknak, üzleteknek. Azt is megtudhatjuk, ha kicsit utána nézünk, hogy az izlandiak imádják a legkülönfélébb tengeri herkentyűket,  lazacféléket, rákokat és a tőkehalat. A rohasztott cápahús, a perzselt birkafej is ínyencségnek számít. A szárított halat chips helyett fogyasztják. Ezek a gasztronómiai érdekességek azonban önmagukban igen keveset árulnak el az izlandi nép lelkéről, nem sokat mondanak a vikingek, skótok, írek leszármazottainak mindennapjairól. Annál elgondolkodtatóbb, azonban hogy itt ült össze a középkor legelején a világ első parlamentje. Itt választottak a világon elsőként női államfőt, és azóta is Izlandon példaadó egyenjogúságban élnek a két nem képviselői. A nemrégiben még pénzügyi válsággal küzdő ország mára gazdasági csodát varázsolt elő a saját erejéből. A varázs és a csoda egyébként is mindenütt megérinti az odalátogatókat. Hisznek a tündérekben és manókban, akiknek még parányi sziklaodúkat is építgetnek. Az pedig szinte megint csodának nevezhető, hogy amíg húsz évvel ezelőtt az izlandi tinédzserek Európa élvonalába tartoztak az elfogyasztott alkoholmennyiség terén, mára sereghajtókká váltak. Nálunk ismeretlen eredetű drogok szedik az áldozataikat, utcán fetrengő fiatalokról készítenek fotókat. És sajnos a dohányzás mértéke sem csökken a mi tizenéveseink köreiben. Mi a titka az izlandi “csodának”?Talán csak az, hogy ott működő programokat indított el a kormány a két évtized alatt. Például azt, hogy töltsünk több időt a gyerekkel, vigyük színházba, moziba, kiránduljunk, horgásszunk, egyáltalán éljünk velük. De hogyan, amikor nálunk apának, anyának külföldre kell ingáznia, ott kell élnie távol a családtól, hogy egyáltalán elemi létén javíthasson. A közösségek működése persze nem pusztán a pénztől függ, de a közösségek szerveződése, a klubélet, az ingyenes sportolási lehetőségek igenis tőlünk függenek. Vagy kevés nálunk az áldozatvállaló ember? Olyan mint például  Faragó Sándor, a Ping-Pong Doki, aki egy darab pingpongasztallal indította el sikeres prevenciós programját, nyomában pedig több helyen éjszakai sportklubok alakultak. Miből van nálunk kevés és miből van ott fenn északon sokkal több?

Azt hiszem Izland jól működik. A közösségek virulnak, de ennek töretlen hagyományai is vannak. A kultúra szorosan kötődik a közvetlen természeti környezethez, ami lenyűgöző és lélegzetelállító, és ami ott nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvend. Úgy gondolom itt rejlik valamiféle kiindulási pont. Nézem a mi hegyeinket, erdeinket, a patakok partját , a mezőket, amelyek legalább olyan szépek, mint a zord északiak, nézem, de elborzadok a kidobált hulladéktól, a törmelékkel teli zsákoktól, műanyagflakonoktól, festékesdobozoktól, régi televízióktól, bútoroktól. A környezet aljas és meggondolatlan szennyezésétől. Figyelem a körforgalmakon  átszáguldó tesztoszteron bombákat, akik autójukat az őket ért napi stressz hatásai miatt valósággal fegyverként használják. Látom a televízióban a hatalomért viaskodó politikusainkat és a hányinger kerülget. Itt nem működnek jól a dolgok. Izlandon pedig élhető világ van. Úgy tűnik valamiféle egyensúly alakult ki ott. No nem egyetlen nap alatt, vagy néhány évtized alatt.  Mentális és fizikai nyugvó állapot uralkodik ott régóta. Ebben erő és életakarás, boldogságra törekvés valósul meg. Így juthat be a focitörténelem legkisebb országa a labdarúgó-világbajnokságra. És a győzelemnek tudnak tisztán, közösen, egységben felhőtlenül örülni. Fantasztikus  ország ez, ahol az eurázsiai és az észak-amerikai kontinens tektonikus lemezei találkoznak. Egy félelmetes hasadék, ami viszont nem hasítja ketté a kicsi országot, legalább is lélekben nem. Milyen jó volna, ha a magyar lélek is végre összetartóvá válna, és nem hasadna tovább, mint valami silány posztó. Ezért mi magunk egyszerű emberek, és nem csupán jó vagy rossz politikusaink tehetnének sokat.

 

 

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: