2020
23
02

Trianon: a legkisebből a legkisebb maradt.

Aki igazán érzeni akarja Trianon halálos fájdalmát, annak az idén június 4-én nem Budapesten kéne emlékeznie, vagy bárhol másutt, hanem Magosligeten. Ez az a magyar falu, amely  a nagyhatalmi önkény és gúny, a vérforraló igazságtalanság  jelképeként,  néhány négyzetmétert megtarthatott az egykori Ugocsa vármegyéből. “Ugocsa non coronat!” Ez a történelmi szólás maradt meg emlékül a hajdani közép-birodalom 64 vármegyéjének legkisebbjéből, meg az a néhány négyzetméter, amely Magosliget észak-keleti határában ma is ott húzódik. A latin szólás, amely annyit jelent, hogy Ugocsa nem koronáz, két történelmi eseményre is utalhat az egyik 1505-ben esett meg, amikor I. Ferdinánd a rendeket koronázásra hívta Székesfehérvárra, de a legkisebb beintett a híresen fennmaradt mondással. A másik lehetőség, hogy 1722-ben a Habsburg leányörökös, Mária Terézia megkoronázása ellen tiltakozott így egyedüliként az ugocsai követ. Hogy melyik a valós már nehezen kideríthető, annyi bizonyos az ősi magyar föld, amelyről első említését Anonymus munkájában találjuk: „… Árpád vezér elküldvén seregeit, s az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta.”   nem kívánta a Habsburgok igájába hajtani a fejét. Keménységének és ellenállásának azonban komoly ára volt, századokon keresztül birodalmak és királyok érdekeinek ütközőpontjában állt, s emiatt népe sok megpróbáltatástól szenvedett:

“A Thököly- szabadságharc korában sajátos helyzetbe került a megye és a város. A megye nemesei ingadozó politikát folytattak, és 1677. október 10-én Királyházánál Nyalábvár alatt fényes diadalt arattak a kurucok a francia pénzen toborzott Schmid császári seregén. A Rákóczi-szabadságharc idején a nemesség először szembeszállt Rákóczival, a Tiszaújlakon szolgálatot teljesítő császári katonák kegyetlenkedései váltotta ki a dühöt Esze Tamás sókereskedőből, aki csatlakozott a bujdosókhoz, s elégtételt vett a császári katonákon.”
“Az 1848-49-es szabadságharc idején báró Perényi Zsigmond látta el a főispánsági tisztséget. Ő a szabadságharc alatt az országgyűlés felsőházának másodelnöke, majd elnöke volt. A bukás után az osztrák hatóságok elfogták és kötél általi halálra ítélték, mert ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója.”(wikipédia)

“Az első világháborút követő trianoni békeszerződés után, az addig Osztrák- Magyar Monarchiához tartozó Ugocsa megye átkerül Csehszlovákiához. A földek, a gyárak, az üzemek és a bankok a cseh „felszabadítók” kezébe kerültek. A vármegyében a magyar lakosság száma fokozatosan csökkeni kezdett. Az első bécsi döntéssel (1938. november 2.) Magyarországhoz került a megye egy része, majd Csehszlovákia német megszállásakor az egész vármegye visszakerült. Ekkor visszaállították a négy vármegyét. A 2. világháborút követően Kárpátalja ismét elszakadt Magyarországtól, s ekkor már az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz került. Ezt követően a magyarság részaránya Ugocsában rohamosan csökkent a terület lakosságának összetételében. A lakosság drasztikus csökkenését az elköltözések, orosz, ukrán lakosság betelepülése, valamint a megtorló akciók okozták. Az embereket tízezrével hurcolták el az úgynevezett „málenykij robotra”. A Szovjetunió felbomlását követően, 1991. augusztus 24-től Kárpátalja és így az egykori Ugocsa vármegye is immár a független Ukrajnához tartozik”. (wikipédia)

Érdekességként még  megjegyzem, hogy Ugocsa vármegyéből, Verbőc községből származott Werbőczi István a feudális szokásjog rendszerezője, a híres-hírhedt Hármaskönyv szerzője.  Magosligeten játszódik Móricz Zsigmond A boldog ember című regénye, amely egy magosligeti parasztember, Joó György élettörténetén keresztül mutatja be a XX. század elejei paraszti életet.

 

 

Képünkön: Ugocsa vármegye címere

 

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d bloggers like this: