2017
06
11

Utolsó szolgálat

Utolsó szolgálatát örökítette meg ily módon Horváth Géza és Vass Gyula. Határőrök voltak mindketten 1970-től 1973-ig Sopronban. Az égerfa törzsére alig száz méterre az osztrák-magyar határtól került rá a felirat. Ezen az erdőrészen még több tucatnyi sorállományú határőr emlékét olvashatjuk az egyre terebélyesedő fákon. Különleges hangulatú ez a hely.

Sokan a szolgálat hátralévő napjainak számát, mások szerelmük nevét is belevésték a fákba. Nem lett örök emlék a feljegyzéseikből, hiszen a hatvanas évekből származóak már beleolvadtak a kéreg táguló, növekvő élő szövetébe. Majd a többi, későbbi véset is eltűnik az idő sodrában, miképpen készítőik is. A két egykori fiatalember a legszűkebb számítások szerint is napjainkban már nyugdíjasok. Nem tudjuk milyen volt számukra az az utolsó nap, amikor végre megszabadultak a kötelező sorkatonai szolgálat terhétől. Nyilvánvalóan boldogok voltak. Pedig tágabb környezetükben,  a vasfüggönyön túl  számukra elérhetetlen, és szinte felfoghatatlan események zajlottak. Beköszöntött a progresszív és a hard rock aranykora. A Pink Floyd, Emerson, Lake & Palmer, a Yes és a Deep Purple  sorozatban aratta sikereit a nyugati világban. George Lucas elkezdte írni a Star Wars első változatát. Az USA beszüntette katonai akcióit Észak Vietnam ellen. Leonyid Brezsnyev ötnapos látogatásra az NSZK-ba érkezett. Görögországban kikiáltották a köztársaságot. VI. Pál pápa pedig levélben szólította fel Mindszenty József bíborost az esztergomi érseki címről való lemondásra, amit Mindszenty elutasított.

És eközben itthon bevezették a postai irányítószámok használatát. Létrejött a Hortobágyi Nemzeti Park. Bemutatták a János vitéz című rajzfilmet, amely az első egész estét betöltő rajzfilm volt hazánkban.  Nagycenken felavatták a Széchenyi István-emlékmúzeumot. Koncz Zsuzsa és az Illés megjelentette a Jelbeszéd című lemezét. A két utolsó szolgálatát töltő fiatal azért nyilván sok mindenről tudott és értesült a hírcsatornákon keresztül, de a szívüket aznap a megkönnyebbülés, a szabadulás lélekmelegítő élménye töltötte be. – Holnaptól fogva új életet kezdhetnek – gondolták. Ám még három évtizedet kellett várniuk arra, hogy hazájuk megszavazhassa, csatlakozni kíván a szabad világhoz, a demokráciák országaihoz, Európához.

Ha napjainkban már kissé lassan cammogó öregemberként, ősz hajjal és fájó ízületekkel véletlenül elkirándulnak egykori őrhelyükig, megdöbbennek azon, hogy a fa még mindig milyen lojálisan magán hordozza egykori emlékeiket, fiatalságukat, érzéseiket, és talán megilletődnek azon, hogy az égererdő Brennbergbánya  felett most is madárdallal és finom avarillattal, a soha meg nem álló szélfuvallattal őrzi a határt. Azt a határt, amit nekik is őrizniük kellett annak idején, és amit akkor még vasfüggönynek hívtak.

A Magyar Köztársaság határőrsége önálló közigazgatási szervként 1946-tól 2007-ig állt fenn. Európa többi országában a csendőrséghez vagy a rendőrséghez tartozott, egyedül nálunk őrizte önállóságát csaknem hat évtizeden át.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide