2019
11
12

Vágyakozás karácsony küszöbén

Úgy szeretném, ha a világ megfordulna és végre a szívek útján járna. Vállaikon egeket tartva járnának a büszke férfiak, és az áldott nők selyemruhája, mint régi édenek intése suhogna. A kemencében illatos rőzse ropogna és barnára sült kalácsot törne meg anyám az ünnepi asztalra..

Úgy szeretném, ha a régi óra megszólalna és az egész kongatásakor a négy vitéz és hercegnőik táncot járna. Szikrázó porhó borítaná udvarunkat, melyben hemperegni srácként boldogság volna. Az ősi folyam felől hajókürt törné meg csendet és rá a sirálydal válaszként kacagna. Sonkaillat szállna a kamra mélyéről és nagyanyám kanaláról méz csorogna.Titkokat rejtenének az öreg szekrények, melyek időnként nagyokat roppannak. Várni Jézust hittel és ragyogó arccal, mikor hozza már a fát a nagyszobába nyomban. Apró csengő csilingelne és  a fánkon megint gyertyák adnák a fényt  karácsonyra. Szánkót húznának a ködpárát fújtató lovak és a hideg szikrázó csillagég alatt, boldog újévet kurjantanának a férfiak. Annyira vágynám gyermekkorom mesevilágát, hogy minden tündér és manó igazzá váljon. Égi kovácsok pörölyöznék minden régi álmom. Megérinteni eltűnt arcokat és megsimogatni őket, amíg lehet és szabad. Szemükbe nézni  bátran és kimondani végre, mennyire szerettem őket amíg éltek. Várnám a csendet és a jégbe ölelt faágakon motoszkáló madarakat. Hallgatnám a templomi éneket, amint az ajtóréseken kiszalad. Oly szép lenne elmélázni a téli napfény aranyvonatáról, amely egy boldog világ felé halad, amely nem ismer szenvedést és nem ismer fájdalmat.


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide