2019
20
12

Vérben és könnyekben születő balett csodák

A világ balettszínházainak karácsonyi repertoárjából nem maradhat ki a Diótörő előadása. A csodálatos mű azonban vérben és könnyben kerül színpadra, amiről a nézők mit sem tudnak, hiszen a balerinák balettcipői fájdalmas sebeket okoznak az előadások alatt. A különleges spicc cipőt az orosz Anna Pavlova találta fel, aki maga volt a 20. századi klasszikus balett csodája.

Anna Pavlova már 1905-ben nemzetközi hírnevet szerzett az orosz balettnek. Két évvel később pedig európai turnéra indult, ekkor már prímabalerinaként.
 Mihail Fokin táncos-koreográfus minden idők legnépszerűbb táncszólóját 1905-ben koreografálta számára a világhírű zeneszerző Saint-Saëns zenéjére. A legenda szerint a zeneszerző azt mondta: csak akkor értette meg, milyen gyönyörű zenét írt, amikor látta Pavlovát a hattyú szerepében. Pavlova nem lett az Orosz Balett állandó tagja, 1910-ben tanítványaiból alapított önálló társulatot. Még ebben az évben debütált a New York-i Metropolitan színpadán, Léo Delibes Coppélia című táncjátékában. 1911-ben a Giselle-lel Londont hódította meg, utoljára ekkor lépett fel a Gyagilev-féle Orosz Balettel. 1913-ban elhagyta Oroszországot, és az angol fővárosban telepedett le. 1920-ban a balerina azzal került az újságok címlapjára, hogy Párizsban otthont alapított a bolsevikok forradalmának áldozatául esettek  árvái számára. Pályafutása során az egész világot elkápráztatta, megfordult Dél-Amerikában, Mexikóban, a Távol-Keleten, Indiában, Egyiptomban, 1927-ben még Budapesten is fellépett. “Táncjátékát költőiség és kecsesség, törékenység és teljes érzelmi átélés jellemezte”. Utoljára 1930-ban Giselle szerepében lépett fel Angliában.  1931 januárjában egy vonatbaleset során tüdőgyulladást kapott. 1931. január 23-án, néhány nappal ötvenedik születésnapja előtt halt meg. Hamvait londoni otthona közelében, Golders Green temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Ami pedig az általa feltalált balettcipő történetét illeti. Pavlova tett a világon elsőként szatén spicc cipője orrába úgynevezett boxot, amin aztán órákon át táncolhatott. Egy ilyen lábbeli élete egyébként ugyancsak órákban mérhető. A nagyobb balettegyütteseknél szinte minden nap elhasználnak egyet. A sok forgástól a szaténborítás elkopik, és látni engedi a boxot, ami se nem esztétikus, se nem praktikus. Egy 100 dolláros cipő, ami kb 15 ezer forintot jelent, egy próbát és előadást bír, de mondjuk A hattyúk tavá ban több cipőcserére is szükség van. A Royal Ballet például egy évben 250 ezer fontot költ  balettcipőre.
Az apró felületre összpontosuló rendkívüli terhelés a lábtő-, lábközép ízületek sérüléseihez és a lábfej ékcsontjának fáradásos töréséhez vezethet,de a köröm leválás és a bőrsérülés szinte elkerülhetetlen. A táncművészek nyolcvan százaléka szenved el valamilyen sérülést húsz-huszonöt évig tartó pályafutása során, mely legtöbbször a mozgás kritikus pillanatában, az ugrás leérkezésekor történik. Ezért a tanulás során körülbelül három év edzés, erősítés és nyújtás után vehetnek csak fel balettcipőt a növendékek. Mivel a balett-cipőnek a táncos testének organikus kiterjesztéseként kell működnie, nagyon fontos, hogy megtalálja a táncos a neki legmegfelelőbb típust, márkát. Azt is szokás mondani, hogy a forgást minden egyes új típusú cipőben újra kell tanulni az alapoktól, annyira sokat számít a kialakítása. Általában évekig kísérleteznek a megfelelő cipő megtalálásával a táncosok. A balettcipő kis túlzással valóságos lelki társ, barát és partner a táncos számára, még ha súlyos sebeket is okoz, talán éppen ez utóbbi miatt.
( A Fidelio cikke nyomán)

Fényképen Anna Pavlova inden idők egyik legnagyobb balerinája, aki feltalálta a spicc cipőt.

ez is érdekelheti


Szóljon hozzá

Támogassa a szabad véleményt! Támogassa a független médiát!
A részletekért kattintson ide

%d blogger ezt szereti: