Trianoni felvonulás a Duna fölött

Milyen szép lenne, ha minden a történelmi Magyarországhoz tartozott vármegyénk székhelye úgy emlékezne a trianoni békediktátum jövő évi, 100. évfordulójáról, mint azt tegnap Komáromban tették. A két Komárom összefogott és fáklyás felvonulással demonstrálták, hogy a magyar szív és a lélek összetörhetetlen 99 év után is.

Az első megemlékezést Észak-Komáromban a Trianon emlékműnél tartották meg, ahol a  főszónok Pordány László egykori nagykövet volt, aki arról beszélt, hogy 1920. június 4-én magukat felelősnek tartó politikusok téptek szét egy ezer éve fennálló országot, mégpedig a béke nevében. Ennek ellenére a magyarság még mindig az egyik legnagyobb nép a Kárpát-medencében.

„Ne feledjék, hogy a török 150 évig tartózkodott itt, mégsem váltunk törökké. Az Önök feladata nem kicsi, mindent meg kell tenniük a magyar nyelv megmaradásáért, hiszen ez fennmaradásunk egyik legfőbb záloga” – mondta Pordány László.

Észak-Komáromból, Jókai utcájából indult a tömeg zászlókkal , fáklyákkal és békésen áthaladt a 750 éves város Fő tere mellett, ahol annyi magyar hős, történelmi szereplőnk, művészünk és tudósunk koptatta az ódon utcaköveket. A Komárom vármegyéhez tartozott helységek és a mostani magyarországi falvak, városok névtábláival vonultak az emberek. Semmiféle provokáció nem érte a mintegy 900-1000 főnyi menetelőt. Áthaladtak az annyi híres és méltóan szép, vagy éppen méltatlan történelmi eseménynek helyet adó Erzsébet hídon, majd Dél-Komárom városában tartottak megemlékezést a Turul- emlékműnél, ahol Somogyi Alfréd felvidéki református lelkipásztor mondott beszédet.

Jómagam a hosszú csoportot követve lenéztem a hídról az öreg Duna habjaira. Nemcsak szülővárosom példaadó eseménye hatott meg, de a tömegben gyalogló fiatalok és öregek összefogása és nemzeti tartása, méltósága is. Mi más is juthatott volna eszembe az áradástól vadul robogó hullámtarajok láttán, mint éppen József Attila ismert verséből egy részlet:

„A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!”

 

Fénykép: Méltósággal felvonuló magyarok a Szlovákiához tartozó Észak-Komáromban

hozzászólások lezárva.