Sopron pokoli hőség !!!

Sopronban a valamikor hűs, alpesi levegőjű városban jelenleg  38, 2 fok a hőmérséklet. Ez már valóban sivatagi forróság. Aki eddig nem hitte el a klímaváltozás tényeit az most már a hőmérőre nézve meggyőződhet róla. Rozina című könyvem epilógusában írtam az alábbi futurisztikus jellegű sorokat, remélem soha nem valósulnak meg! Ezért azonban most már tenni is kell valamit, és nem azzal, hogy leszavazzuk a klímaegyezményt, az egyedüli mentőövet, amivel még esélyt adhatnánk magunknak a katasztrófákkal fenyegető jövő ellenében.

„A 21. század utolsó évtizedeire a világ új arcot öltött, a kényszer és a védekezés különös maszkját. A háborúk és a forradalmak lezajlottak, a terror többé nem viselte magán a vallások és az ideológiák hagymázas elméleteit. A terror csak a friss vízért, a jó levegőért, a génmentes élelemért folyt szakadatlan. A nemzetállamokból semmi sem maradt, csak államszövetségek szervezték a földi életet, amelynek egyetlen és legfontosabb célja volt a menekülés. Menekülés a környezetváltozás katasztrofális hatásai elől, amit a különféle védőzónák kialakításával igyekeztek orvosolni. A tudósok azonban már tudták, hogy túl vagyunk a 12-ik órán és a túlélésért rövidesen versenyfutás indul. Még némi reményt adott, hogy a 2017-ben felfedezett Trappist bolygócsoport egyik tagján, néhány évtizede új, a földi léthez hasonló életkörülményeket teremtettek. Egyelőre azonban csak kísérleti jelleggel. Mégis naponta ezrek és ezrek jelentkeztek bolygótelepesnek, hogy majd egy napon, ha az emberi technológia lehetővé teszi az óriási távolság leküzdését, a menetrend szerint járó űrsiklókkal új Földet telepítsenek be. Ők reméltek és tele voltak élni akarással. Míg másoknak, főként az öregeknek nem ígért semmit a bolygóközi Új világ. A Föld volt és maradt az ő országuk. A vérbe és tűzbe borított bolygó, amely a klímaváltozás következményeiként most már haldoklott. Óriásvárosok kerültek víz alá. Erdők száradtak ki kontinensnyi területeken. A Föld tüdeje, az Amazonas csaknem szavannává perzselődött. A közép-európai városok még megvoltak, de az évszakok eltűntek és állandó forróság költözött a lakóépületek és utcák, a terek és parkolóházak, a bevásárlóközpontok közé. A növényzet sok helyütt kipusztult, csak a kövek és a megperzselt talaj maradt meg. Az emberek földalatti óvóhelyekre kényszerültek, ahol védve voltak a gyilkos sugárzás és a hőség elől.

Sopronnak, a valamikori gyöngyszemnek óvárosa védő burok alatt tengődött. Csak azok éltek itt, akik a gyökereikhez foggal-körömmel ragaszkodtak. A minden kövében múltat őrző város az ősök szelleméből táplálta túlélő stratégiáját.”

Fénykép: Illusztráció.

hozzászólások lezárva.