Hunujgária hajnala (XXIX.részlet)

Fiktív regényem részletei az Orbán kormány utáni időkről. Amennyiben hagyjuk, akár ez is megtörténhet.

 

Esküvő vérfürdővel

 

Miközben Magyarországon már megkezdődtek a betelepítések Péter hu Van ismét kiutazott Hszincsiangba, mert hírét vette, hogy a kínai elnyomással szembenálló csoportok közül néhányban szervezkedni kezdtek a magyar kormány programja ellen is. Péter természetesen már jóval a tárgyalások megkezdése előtt tisztában volt azzal, hogy a legnagyobb akadályt majd a földalatti mozgalmak legradikálisabb irányzatai jelentik. Amint megérkezett Ürümcsibe telefonált Mehmutnak. A lány taxival ment ki érte a repülőtérre és egy órán belül a lakásán voltak. Az újbóli találkozás boldogsággal töltötte el őket.

– Elmondhatatlanul vágytam már erre a pillanatra – suttogta a lány fülébe Péter miközben egy báránybőrrel takart heverőn feküdtek. Mehmut pedig belebújt az ölelésébe, simogatta, szorította a férfi izmos testét, nem tudtak betelni egymással. Szerelmeskedésüket egy váratlan hívás zavarta meg. Mint kiderült Mehmut legfiatalabb nővére, Öcang Sayragul Ohuttbay osztotta meg húgával az örömhírt, a jövő héten esküvőt tartanak az ősi Kasgar városában, mivel Ohuttbay vőlegényének ott él az egész családja. A Tumán folyó melletti Sultan Aibi Baimu városrészben rendezik meg a lakodalmat, a szabadban egy óvárosi téren, ahová sok szeretettel várják Mehmutot is.

– Velem jössz igaz? – választ sem várva Pétertől szerelmes csókokkal halmozta el.

– Olyan boldog vagyok. Látni fogod a nagy családomat és minden barátunkat. Biztosan örömmel fogadnak majd. Tudod legalább kétszázan leszünk, ez az ünnep nálunk ujguroknál a legnagyobbak közé tartozik és régen napokig tartott az esküvőt követő lakodalom.

– Mutatkozhatok veled nyilvánosan? – kételkedett Péter. – Úgy értem biztonságban leszünk? Éppen el akartam mondani, hogy olyan belső információkat kaptam, miszerint néhány földalatti szervezet erőszakos akciókra készül, hogy megakadályozza a betelepítést.

– Gondolod, hogy apám ne gondoskodna a biztonságunkról?  Jobban védenek majd bennünket, mint az amerikai elnököt. Öcang Mer Kung egybefogja az összes ellenállási csoportot, ki merne vele szembeszállni. Ha akadna is ilyen áruló, azt a világvégéig is üldöznék, amíg el nem fognák és írmagját is kiirtanák mindörökre. Apropó, hiszen ha ott lesz apám, akkor te külön is találkozhatsz vele. Mi lenne, ha egy nappal korábban érkeznénk, és erről értesíteném apámat, biztosan szívesen találkozna veled.

– Az nagyon jó lenne – mondta Péter most már teljesen megnyugodva és Mehmut sima, forró combján hosszan végigsimította a kezét, belecsókolt a nyakába, a lány felnyögött a gyönyörtől és szorosan hozzásimult a férfihez, hajnalig szerelmeskedtek.

Az elkövetkező néhány napot csak kettesben töltötték el, az utcára sem volt kedvük kimenni, egyszerűen nem tudtak betelni egymással. Amikor azután eljött az utazás napja, a világhálón megrendelt repülőjeggyel indultak el Kasgarba. Úgy történt, ahogy tervezték, miután sikerült telefonon elérni, Mehmut apja hajlandó volt fogadni Pétert, ezért a pénteki lagzi előtt, egy nappal korábban csütörtök délelőtt már megérkeztek a városba.

A repülőtéren egy sötétkék Pajero terepjáró várta őket, Öcang Mer Kung küldte ki értük. Két bizalmasa ült a járműben és a sofőr mellett helyet foglaló férfinek golyóálló mellénye alól kivillant a legmodernebb, Tavor gyártmányú gépfegyvere. Mindkét testőr napszemüveget és farmert, bőrdzsekit hordott. Az idősebbik vezette a terepjárót, kövérkés alkatú, bajuszos alak volt, aki hangos beszédjével, gyakori vicceivel és hahotájával szórakoztatta Mehmutékat. A mellette ülő végig szótlanul bámulta a tájat, jobbra-balra kapkodta a fejét, mintha várt volna valami rendkívüli eseményre, ami ezúttal elmaradt. Amikor végre megérkeztek Kasgar külvárosába, elsőként át kellett jutniuk a modern városrész felhőkarcolók övezte útjain, majd megérkeztek a belvárosába, ahol rengeteg ősi épület sorakozott, egy szűk utcába bekanyarodva szürke, jellegtelen épület előtt álltak meg. A kopott vasveretes kapu egy dézsás növényekkel borított belső udvarra vezetett, faajtón léptek be az egyik helyiségbe, ami előtt cigarettázó őr állt. Hanyagul intett és a kinti forróságtól meglepően hűvös helyiségbe jutottak. A szerényen berendezett szoba falát szőnyegek borították, puha kézi szövésű szőnyegen lépkedtek tovább, míg egy sötét belső helyiségbe jutottak, ahol az asztalnál lámpa égett, a falon pedig Mekka és a Kábakő panoráma képe sejlett fel, előtte a széken Öcang Mer Kung ült, szigorú, de nyílt tekintetű, hosszú szakállat viselő, középkorú férfi. A lányát és Pétert meglátva felpattant a helyéről és ölelésre nyújtotta karját. Mehmut azonban mielőtt apja magához szorította volna, megcsókolta a híres vezető kezét.

– Örülök, hogy látlak benneteket – mondta Mer Kung arcán széles mosollyal, Péterrel nyomban kezet rázott.

– A lányom már mindent elmondott rólad fiam. Minden akciódról és tárgyalásaidról is beszámolt. Nagyon elégedett vagyok az itteni ténykedéseddel, de a leginkább az nyerte meg a tetszésemet, hogy fiatal korod ellenére, bölcsen és megfontoltan közelítettél az ellenállási mozgalmak vezetőihez. Hogy úgy mondjam a legizgágább és legradikálisabb véleményű vezetőket is sikerült megnyerned a betelepítési ügynek. Ami nagyon fontos a további munkádban, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, a Magyarországra igyekvőknek, mindig hangsúlyoznod kell, és erről a kormányodnak sem szabad megfeledkeznie, hogy az emigráló ujgurok szabad elhatározásból és persze csak meghatározott időre települhetnek le nálatok. Fontos, hogy a kínai vezetést ne fordítsuk magunk ellen. Magyarországnak sok vendégmunkásra, szorgalmas és jól beilleszkedő, törvénytisztelő emberre van szüksége. Megköszönöm, amit eddig tettél.

Péter is udvarian megköszönte Öcang Mer Kung támogatását és segítségét, de alaposan meglepte, hogy minden további nélkül tegezte őt, és azonnal a tárgyra tért. Jól estek neki a vezető dicsérő szavai, az idősödő férfi szeméből azt olvasta ki, hogy őszintén beszél.

– Máskülönben hogy utaztatok? Kicsit itt melegebb van, mint Ürümcsiben volt. Ez a város kopárabb is valamivel, kevesebb a zöld, és a víz, viszont ez a bölcsőhelye hitünknek és szellemi életünknek. Itt áll az Id Kah, a nagy mecset, Közép- Ázsia legnagyobbja, ezért aztán nemcsak a híres piacok miatt jönnek ide a környező országok muzulmánjai. Az esküvő nagy öröm számomra, hiszen Sayragul, mint a többi lányom is, nagyon közel áll a szívemhez, remélem megtalálja a szeretetet és megbecsülést újdonsült férje oldalán. Bízom benne, hogy rövidesen te is követed a példáját, kedves lányom. Aztán jönnek az unokák sorjában, mi ujgurok nagyon családszerető emberek vagyunk.

Mondatai közben óvatlanul is Péterre nézett és közben finoman kacsintott egyet a lányára, emiatt Mehmut arca elpirult, zavarát Péter igyekezett enyhíteni.

– Az utazás kicsit fárasztó volt, de a város nagyon különleges. Az első benyomásokból mindjárt kiderült, hogy itt többségben van még az ujgur lakosság. Szeretnénk egyet sétálni az óvárosban, kinéznénk a nagy piacra, meg talán az Id Kah mecsetet is megtekintenénk.

– Legyen úgy! Holnap az esküvőn találkozunk és addig is érezzétek jól magatokat Kasgarban. Foglaltunk számotokra szálláshelyet az egyik megbízható szállodában – mondta Mehmut apja és intett a biztonsági embereinek, hogy a vendégeit kísérjék ki.

– Köszönjük apám!- válaszolta Mehmut és megint megcsókolta édesapja kezét. Öcang Mer Kung ezúttal megveregette a távozó Péter vállát.

• Sok szerencsét! Áldásom rátok! – búcsúzott.

 

Folytatása következik

hozzászólások lezárva.