Oroszlán gyógyszertár

Engem örömmel tölt el, hogy Sopron múltbéli és közelmúltbéli fényképeinek bemutatásával váltanak ki sokan elismerést, okoznak tetszést a közösségi oldalon. Bizony bőven van mit mutogatni városunkról. Kicsit azonban elgondolkodtat ez a mai különös nosztalgia. A múltba nézés nem új dolog hazánkban, akkor volt ennek erős korszaka, amikor éppen a jelen rossz érzéseket, csalódottságokat, sőt elkeseredettségeket váltott ki, mint például a 1848/49-es szabadságharc leverése utáni időszak. Elmerengeni a letűnt korszakok szép dolgairól, mert ilyenek is voltak. Mégis az jut eszembe a soproni vonatkozásáról, hogy az itteni helytörténet olyannyira gazdag és sokrétű, köszönhetően sok-sok neves kutatójának, hogy megérdemelné, ha napjaink múltidézői jobban a falak, a girbe-görbe utcák és emlékhelyek mögé néznének. Egy kis olvasgatás, múltkutatás ehhez elegendő is lenne, hiszen Csatkai Endre, Házi Jenő és számos tudós társaik munkáinak böngészésével még többet és mélyebb szinten adhatnánk betekintést „Szeretett Sopronunk” történelmébe. Ez méltó feladat is lehetne napjaink írástúdóinak és városszerető polgárainak, lokálpatriótáinak. A kritika itt persze nem érheti azokat,akik éppen ezzel a nemes küldetéssel megfelelő színvonalon most is foglalatoskodnak

A napokban kezembe vettem Házi Jenő Soproni Polgárcsaládok cimű tekintélyes munkáját, ahol névszerint említi meg azokat a familíákat és egykori városlakókat, akiknek a fennmaradt szellemi és anyagi kincsek köszönhetőek. Akár egy-egy név, egy -egy polgár élettörténete is rávílágít, minek is köszönheti a mai város szépségét és kultúráját. Itt van mindjárt egy érdekes bejegyzés bizonyos Österreicher Jeremiás patikusról. Ő 1656-ban, február 21-én tette le polgáresküjét. Ez a kíváló gyógyszerész az Elba melletti Sterlából származott és Badenban, Nördlingenben, Augsburgban, Bécsben és Pozsonyban vértezte fel magát szakmájának legjobb elhivatottságára. Végül Sopronban a híres Arany Oroszlán gyógyszertár patikusa lett. Itt árulta és készitette el a különféle medicinákat, gyógyította velük a város lakóit. Nyílvánvalóan komoly megbecsülésnek örvendett. Azonban a még a 17.század közepén is támadó pestis ellen nem tudott mit tenni. Az akkori orvostudomány még képtelen volt felvenni a harcot ezzel a borzasztó járvánnyal. Sajnos tanultsága, felkészültsége és elhivatottsága ellenére 1656 októberében ő magával is a pestis végzett. Így nem sokáig élvezhette az általa az év elején elnyert Sopron városi polgári címet. De akárhogyan is alakult sorsa, a sok közül ő is példa lehet arra,hogy minként épült fel a mai város arculata, hogyan szerezte meg hosszú évek és évtizedek munkájával, helytállásával, mindazt amire bizony nagyon is büszkék lehetünk. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy kiknek is köszönhetjük ezt. A falak, a hidak, az átjárók, a régi utcák, a középkori ablakkeretek szorgalmas és nemesszívű, gyakran nagy tudású polgárok emlékeit őrzik.

(Wolfgang Cenkl felvétele)